Voltál már olyan helyzetben, amikor igazán nem hitted el, amit épp mondtak neked?
Volt már olyan érzésed, hogy valami nem stimmel, egy belső megérzés, hogy valami nincs rendjén?
Esetleg bár igent mondtak, fejcsóválásuk épp az ellenkezőjét árulta el?
A különbség aközött, hogy valaki mit mond, és más ezt hogyan értelmezi a nonverbális kommunikációnak, más néven testbeszédnek köszönhető. Ha kiélezettebbé válsz a testbeszéd jeleire, jelzéseire, akkor könnyebben fogsz másokat megérteni és hatékonyabban kommunikálhatsz velük.
Testünk – gyakran nem is annyira – apró mozdulatokkal, gesztusokkal, arckifejezésekkel jelzi, hogy mi zajlik épp bennünk. Az ahogy beszélünk, ülünk, állunk vagy sétálunk mind elárul valamit rólunk, és minden, ami belül lejátszódik bennünk, megmutatkozhat a testbeszéden keresztül.
Ezeknek a jeleknek a felismerésével és helyes értelmezésükkel az emberek nyitott könyvek lesznek, könnyebben és hatékonyabban tudsz majd velük kommunikálni, sőt, ha jobban értesz másokat, tudatában leszel majd annak, hogy mit is üzensz valójában.
Néha kevert üzeneteket küldünk: mondunk valamit, de testbeszédünk mást árul el. Ez a nem szóbeli kommunikáció hatással van a saját és az általunk kiváltott reakciókra is. Ez a cikk érthetővé teszi majd a nonverbális kommunikáció bizonyos formáit, így segít a hatékonyabb kommunikációban.
Első benyomások és magabiztosság
Idézz föl egy alkalmat, amikor megismertél egy új munkatársat, vagy amikor legutóbb figyeltél valakit előadást tartani.
Mik voltak az első benyomásaid? Magabiztosnak érezted őket, vagy épp ellenkezőleg? Szerettél volna együttműködni velük? Sikerült meggyőzniük?
Határozottan léptek be a szobába, szemkontaktust tartva miközben megközelítettek, vagy csak zavartan feléd ballagtak, máshova tekingetve, aztán gyorsan leültek valahova? Milyen volt a kézfogásuk: erős és határozott, vagy puha és félszeg?
A beszélgetés alatt tartották a szemkontaktust, vagy gyakran félrepillantgattak? Az arcuk nyugalmat sugárzott vagy feszült volt? A kéz- és karmozdulataik, gesztusaik szélesek, nyitottak voltak, vagy zártak és szaggatottak?
Ahogy másokat megfigyelsz, felismerhetsz pár gyakori jelet és jelzést, amik a magabiztosságról árulkodnak, ezek általában a következők:
- Testtartás – egyenesen, kihúzva, vállak hátrahúzva
- Szemkontaktus – folyamatos, „mosolygós” arccal
- Gesztusok – céltudatos és megfontolt
- Beszéd – lassú és tisztán érthető
- Hangnem – nyugodt, mély
Nem csak megfejtheted más testbeszédét, használhatod ismereteidet olyan érzések kimutatására, amiket valójában nem tapasztalsz. Például amikor olyan szituációban vagy, amikor a kelleténél kevésbé érzed magad magabiztosnak – egy prezentáció előadásakor, vagy egy fontos találkozón – használhatod ezeket a jeleket, hogy önbizalmat sugározz.
Nézzünk egy másik helyzetet.
Nehéz találkozók és defenzivitás
Gondolj egy nehéz találkozódra, amikor a teljesítményedet értékelték, vagy határidőket, esetleg felelősségeket, szerződéseket vitattatok meg. Egy ideális világban mind te, mind beszélgetőpartnered nyitottak és fogékonyak vagytok a másik véleményére azért, hogy sikeresen bonyolítsátok le a találkozót.
Ezzel szemben a másik fél gyakran defenzív és nem igazán hallja meg a mondandódat. Ha ez egy értékelési ülésen történik, ahol fontos számodra, hogy a másik megértse, hogy muszáj változtatnia a viselkedésén, akkor mindenképpen el kell érned, hogy kinyíljanak és végiggondolják amit mondasz.
Tehát, hogy ismerheted fel, hogy üzeneted süket fülekre talált-e?
Az alábbi általános jelek jellemzik a defenzív hallgatóságot:
- Kéz/karmozdulatai rövidek, közel a testhez történnek
- Minimálisak az arckifejezések
- Testük fizikailag elfordul tőled
- A karok a test előtt keresztezik egymást
- Alig van szemkontaktus, inkább lefele néz
Ha észreveszed ezeket a jeleket, akkor meg tudod változtatni, hogy mit és hogyan mondasz, ezzel segítve a beszélgetőtársadat ellazulni, befogadóvá válni.
Ez egyaránt alkalmazható saját magadra is: mikor éppen defenzív hangulatban vagy egy tárgyalás alkalmakor, a testbeszéded kontrollálásával azt üzenheted majd, hogy nyitott és fogékony vagy arra, amiről épp szó van.
Csoportos munka és figyelmetlenség
Volt már, hogy épp előadást tartottál és az az érzésed támadt, hogy a közönség nem igazán figyel arra, amiről beszélsz? Esetleg kellett már csoportban dolgoznod és osztozni a felelősségen másokkal? Mindenki együttműködő volt, vagy voltak, akik kevésbé tűntek elhivatottnak?
Ideális esetben, ha előadást tartasz vagy csoportban dolgozol, azt szeretnéd, ha mindenki egyaránt odafigyelne, és elkötelezett lenne a cél iránt. Ez gyakran nem történik meg magától, de nagyban növelheted az esélyeidet a hallgatóság lekötésére, ha észreveszed azokat a jeleket, ami arra utal, hogy nem figyelnek. Íme ezek közül néhány:
- A fej lógatása
- Üveges tekintetek, vagy a semmibe bámulás
- A kezek tollakkal, a ruha igazgatásával vannak elfoglalva
- Az emberek írnak/firkálnak
- A székbe süppedve ülnek
Amikor észreveszed, hogy valaki nem figyel arra ami éppen folyik, tehetsz ez ellen, például azzal, hogy felteszel nekik egy közvetlen kérdést. Természetesen mindeközben ügyelj rá, hogy testbeszéded a megfelelő üzenetet közvetítse.
Hazugságok
A nem verbális kommunikációs tevékenységek közül talán a hazugságra utaló jelek felismerése lehet a legnagyobb segítségedre.
Ezek általában az alábbiak:
- Nincs vagy alig van szemkontaktus, esetleg gyors szemmozgások, összehúzódott pupilla
- A kezek vagy az ujjak a száj előtt vannak beszéd közben
- A másik teste elfordul tőlünk, szokatlanok/természetellenesek a gesztusok
- Felgyorsult légzés
- Megváltozik az arcszín, kipirosodik az arc vagy a nyak
- Fokozott verítékezés
- Megváltozik a hangmagasság, dadogás, torokköszörülés
Fontos megjegyezni, hogy a testbeszéd egyénenként némileg különböző. Attól, hogy figyelmes leszel a füllentés tipikus tüneteire még nem szükséges azonnal következtetéseket levonnod, mert sok jelzés összekeverhető az idegesség tüneteivel. Ilyen helyzetben érdemes inkább a jeleket tanácsnak tekinteni, és további kérdéseket feltenni, hogy kiderüljön, vajon az igazat mondja-e beszélgetőtársunk.
Mindig érdemes megbizonyosodni meglátásainkkal kapcsolatban a másik testbeszédét illetően, és ez különösen igaz az állásinterjúkra és tárgyalási szituációkra.
Interjúk, tárgyalások és visszajelzés
Mit teszel, ha egy igazán jó kérdést tesznek fel neked? Elgondolkozol pár pillanatig mielőtt válaszolsz?
Rávághatod egyből a választ, mielőtt időt szánnál rá, hogy végiggondold, de akár várhatsz is egy kicsit és megfontolhatod a válaszodat. Azzal, hogy vársz egy kicsit és megfontolod, mit mondasz, jelzed a kérdezőnek, hogy jó kérdést tett fel, elég jót és fontosat ahhoz, hogy időt szánj a megfelelő válaszra.
Állásinterjúk, tárgyalások alkalmakor jó ha látják is rajtad, hogy gondolkozol a kérdéseiken. A választ fontolgató ember tipikus jelei:
- Elnéz, majd akkor néz csak vissza amikor válaszol
- Ujjaival az állát piszkálja
- Kezét az arcára teszi
- Döntött fej, szemek felfelé néznek
Tehát, akár válaszra vársz, akár te magad fontolgatsz épp egy választ, megvannak az árulkodó jelei annak, ha valaki elgondolkodott.
Mindenki testbeszéde némiképp más
Mint korábban említettük, minden ember különböző, és így jelzéseiknek is eltérő okai lehetnek, mások mint amire gyanakodnál. Ez gyakran előfordul eltérő múltbeli tapasztalatokkal, vagy erősen különböző kulturális háttérből érkező egyéneknél. Ezért fontos, hogy ellenőrizzük helyesen értelmezzük-e az adott személy testbeszédét. Ezt megtehetjük további kérdések feltevésével, vagy egyszerűen csak ismerjük őt meg jobban.
Segítségedre lehet és a fejlődésedre szolgálhat a testbeszéd értelmezésében, ha aéapsabban megfigyeled az embereket. Figyeld meg őket, akár a buszon/vonaton ülsz, akár a tévét nézed (hang nélkül) és vizsgáld meg, hogyan viselkednek, hogyan reagálnak egymásra. Amikor másokat nézel, próbáld meg kitalálni miről beszélnek, vagy milyen a viszonyuk egymással.
Ha nincs is lehetőséged ellenőrizni, hogy helyes-e a feltevésed, akkor is fejlődni fog a megfigyelési képességed, és így a továbbiakban könnyebb lesz észrevenni a jeleket, mikor másokkal kommunikálsz.
Tipp: Amellett, hogy megtanulják a testbeszéd jeleit olvasni, az emberek gyakran tudatosan is használják ezeket, hogy átadják mondanivalójukat és megerősítsék amiről beszélnek – mindenkinek ismerős lehet egy rámenős használtautó ügynök testbeszéde.
Helyzettől függő, hogy ez megengedhető-e vagy sem. Helyénvaló a lehető legeltökéltebb arcunkat felölteni mikor egy találkozó vagy egy prezentáció előtt állunk, ám annál kevésbé ha valami olyasmiről akarunk valakit meggyőzni, ami az ő érdekei ellen való – arról nem is beszélve, hogy akár el is árulhatnak minket a gesztusaink, és így elveszíthetjük a belénk vetett bizalmat.
Kulcspontok:
A testbeszéd nagy hatással van a kommunikációnkra, és igen pontosan adhatja vissza mi is játszódik a fejünkben.
A testbeszédnek részei a mozdulatok és gesztusok (lábak, karok, kezek, fej és törzs), a testtartás, az izmok feszítettsége, a szemkontaktus, a bőrszín elváltozása (pl.: elpirulás), de még a légzés sebessége és az izzadás mértéke is. Ezeken kívül a hangnemet, a beszéd gyorsaságát és a hangmagasságot is idesorolhatjuk.
Fontos felismerni, hogy a testbeszéd egyénenként, kultúránként és nemzetenként eltérő lehet. Ebből kifolyólag alapvető, hogy ellenőrizzük és megerősítsük az általunk felfedezni vélt jeleket kérdésekkel, illetve a másik alaposabb megismerésével.