Hosszú éveken, sőt, évtizedeken keresztül a tanárok az úgynevezett „hibátlan tanulásra” esküdtek, mint a legeredményesebb tanítási módszer.
Ilyenkor a tanár elmagyarázza az anyagot, majd újra és újra elgyakoroltatja azt a diákokkal, amíg azt nem látja, hogy mindenki érti.
Ennek a tanulási, tanítási módszernek az egyik alapelve, hogy nem szabad hibázni, mivel ilyen esetben a hibás információ marad meg a tanuló fejében, ezzel meggátolva, lelassítva őt a tanulásban.
Egy új kutatás szerint azonban ez a feltételezés egyáltalán nem helytálló, sőt, ha hagyjuk, hogy a diák (minden bizonnyal) hibás találgatásba kezdjen, még mielőtt a szükséges információk birtokába jutna, még könnyebben és még hamarabb megjegyzi a helyes választ és a későbbiekben is könnyedén felidézi azt.
Ez a módszer főleg iskolákban lehet hasznos, de mindenki alkalmazhatja, aki valami új dolgot próbál megtanulni.
A Kaliforniai Egyetem kutatói több kísérletet is elvégeztek ezzel kapcsolatban. Az egyikben a résztvevő gyerekeknek szópárokat kellett megtanulniuk, melyek bizonyos módon kapcsolódtak egymáshoz (például: csillag – éjszaka, gyár – épület, stb.). Az egyik csoportnak megmutatták a kész szópárt, amit 13 másodpercen keresztül tanulmányozhattak. A másik csoportnak csak az első szót mutatták meg és abból kellett asszociálniuk a másodikra. Minderre nyolc másodpercük volt. Természetesen a legtöbb esetben helytelenül tippeltek. Ezután megmutatták nekik a helyes szópárt, majd adtak nekik még öt másodpercet annak memorizálására, így összesen nekik is 13 másodpercük jutott a tanulásra, csakúgy, mint a kontrollcsoportnak. Amikor 38 órával a feladat után a tudósok visszakérdezték a szópárokat, annak a csoportnak a tagjai teljesítettek jobban, melynek találgatnia kellett. Átlagosan 10%-kal múlták felül a kontrollcsoport tagjait, ami különösen érdekes abban a tekintetben, hogy nekik csak öt másodpercük volt egy-egy helyes szópár tanulmányozására.
Egy másik kísérletben idősebb tanulókat kértek meg arra, hogy válaszoljanak egy orvosi témájú tanulmány kérdéseire. Az egyik csoportnak már azelőtt ki kellett töltenie a tesztlapot, hogy elolvasta volna az irományt és saját kútfőből kellett megpróbálnia megválaszolni az olyan, könnyűnek nem nevezhető kérdéseket, mint például, hogy hogyan nevezik az agykárosodás okozta teljes színvakságot. Rajtuk kívül volt egy kontrollcsoport is, melynek előbb a szöveget kellett elolvasnia. Ők több időt kaptak a feladatra, ráadásul segítségképp a fontos részeket, kifejezéseket dőlt vagy félkövér betűkkel ki is emelték a számukra. Ennek ellenére az utólagos tudásfelmérésen ismét azok teljesítettek jobban 10%-kal, akik az elején biztos hibázásra és komoly fejtörésre voltak ítélve. Ennek egyértelmű oka, hogy ők a kérdések ismeretében tisztában voltak vele, hogy mely lényeges részekre kell odafigyelniük a szövegben és ezek az információk jobban meg is ragadtak agyukban. A másik csoportnál hiába voltak a fontos kifejezések kiemelve, a tanulók nem tudták, hogy miért lehet fontos az adott szó vagy mondat, így nem is maradt meg hosszabb távon az emlékezetükben.
Ha tanuló vagy, érdemes az adott anyagrész végéhez lapoznod a tankönyvekben, ahol általában található egy kérdéssor vagy legalábbis néhány kérdés az adott leckéhez kapcsolódóan. Próbáld megválaszolni őket, még mielőtt komolyabban belevágnátok az adott anyagba, így a tanulás során könnyebben el fogod tudni raktározni az ezeket a kérdéseket megválaszoló fontos információkat. Ha már nem tanulsz, akkor is letesztelheted ezt a módszert: ha valamit nem tudsz vagy nem vagy benne biztos, akkor is próbáld meg kitalálni, mielőtt rákeresnél a Google-ban. Sokkal valószínűbb, hogy ezután hosszabb időre megjegyzed az információt és nem kell majd újra és újra „kigugliznod”, ahányszor csak szükséged lesz rá.
Forrás: ScientificAmerican.com