Érj el komoly változásokat az NLP és Milton Erickson metaforikus történetmesélési módszerével
Tudtad, hogy ha folyamatosan beszélünk, percenként átlagosan hat metaforát használunk?
Tisztában vagy vele, hogy a tudatalatti a szimbolikus nyelvezetre (metaforákra) reagál a legjobban?
Tudtad, hogy minden tanulási folyamat és változás a tudatalattiban megy végbe?
A metafora az NLP-ben egy olyan történetre utal, melyet azzal a céllal mondunk el, hogy megkerülje a kliens tudatos védekezési, elutasítási mechanizmusait, és mélyebb szinten fejtse ki a hatását. Azzal, hogy történetet mesélsz, felkelted a másik ember figyelmét, ezáltal lehetőséget teremtesz arra, hogy közvetlen kommunikációt folytass a tudatalattijával.
Milton Erickson , aki komoly eredményeket ért el a hipnózissal végzett terápia és családterápia terén, híres volt metaforikus történetmeséléseiről. Ezzel kreatív módon jutott el betegei tudatalatti elméjéhez, és eredményesen segítette őket problémáik megoldásában. Módszerével az NLP kifejlesztőire is nagy hatással volt.
Erickson gyakran használta a megvárakoztató technikát annak érdekében, hogy az ügyfelet együttműködésre serkentse. Ez rendkívül egyszerűen azt jelentette, hogy az ügyfeleit hosszú ideig váratta a lényegre, a csattanóra, mialatt első hallásra jelentéktelennek tűnő információk tömegét kellett végighallgatnia a terapeutától. A hosszú várakoztatás ilyenkor kifárasztja a ügyfél ellenállását (hiszen nincs semmi, aminek ellen lehetne állni), mialatt nő az iránti érdeklődése, mi következik ez után. Természetesen, látszólag érdektelen szómenésébe a terapeuta indirekt szuggessziókat tűz be, történeteket és anekdotákat mesél, és szimbolikus szavakat használ. Ezeknek egyrészt az a célja, hogy az ellenállást tovább csökkentsék – hiszen látszólag semmi közük a ügyfélhez és problémájához, másrészt kikövezik az utat a tudatalatti asszociációi előtt, és olyan ötleteket hintenek el, amelyek a terápia későbbi szakaszaiban hasznosnak bizonyulhatnak. Mindez addig folytatódik, amíg a ügyfél csaknem könyörög, hogy történjék már valami, mászóval készen áll a befogadásra.
Erickson mestere volt az absztrakt és kétértelmű nyelvezet használatának, mindezt olyan módon tette, hogy jól illeszkedjen betegei adott helyzetéhez, élményeihez, tapasztalataihoz, és a történeten keresztül azt is elmesélte, milyen változtatásokat kellene eszközölniük viselkedésükben.
Erickson sziklaszilárdan hitt abban, hogy minden egyénben valahol legbelül egészséges jóság rejlik. Véleménye szerint még a legfelháborítóbb, vagy legfurcsább viselkedés mögött is pozitív szándék rejlik. Az egyén mindig a számára éppen nyitva állni látszó alternatívák legjobbikát választja. Azt is vallotta, hogy minden egyénen belül ott rejlik az a szint, amelyen megvannak a változáshoz szükséges erőforrások.
A terapeuta vagy coach feladata az, hogy növelje az igénybe vehető alternatívák számát, és az ügyfelét saját erőforrás-szintjéhez irányítsa.
Itt még kívánatos említést tenni a szavak hatalmába, és azoknak a tudatalattira gyakorolt láthatatlan hatásába vetett hitéről is. Módszerében előszeretettel használt tanmeséket, motiváló anekdotákat, és más történeteket, bízva abban, hogy a ügyfél éppen azokat a szavakat és jelentéseket szűri majd ki belőlük, amelyek saját aktuális helyzetére illenek. Ezzel folytatta a mesemondás ősi hagyományát, és Freud szabad asszociációs módszerét. A különbség itt csak annyi, hogy Erickson hagyta az egyént úgy asszociálni, hogy az megmaradjon a tudatalattiban, nem téve azt tudatossá. Bízott abban, hogy a tudatalatti elvégzi a munkát. Ebben úgy viselkedett, mint aki egy lovat talál, és ismeretlen gazdájához úgy viszi vissza, hogy a lovat egyszerűen az úton tartja, bízva abban, hogy az majd maga is hazatalál. Anélkül, hogy megkísérelte volna megmagyarázni a tudatalatti szerkezetét vagy dinamikáját, egyszerűen hitte, hogy létezik, a terapeuta feladata pedig az, hogy az ügyfelet annak megváltoztatására ösztönözze. Ha valaki megkérdezte volna Ericksont, mi a véleménye arról a soha véget nem érni látszó vitáról, hogy a pszichológia tudomány vagy művészet, minden bizonnyal ez utóbbit választotta volna.
Ha jól használod a metaforákat, kilensed a legtöbb esetben azonosítani fogja magát az adott történet szereplőjével vagy bele fogja élni magát a történésbe.
A metaforák tökéletesen alkalmasak egy transz állapot előidézésére. Ha el tudod érni ezt az állapotot, akkor közvetlenül a tudatalattival tudsz kommunikálni.
Az anekdoták segítenek a terapeutának, coachnak a diagnózis megállapításában, hiszen amikor a terapeuta több alkotóelemből álló történetet mesél, csupán meg kell figyelnie, melyik részletre reagál non-verbálisan a páciens. Segítenek a rapport létrejöttében is, mert empátiát lehet általuk kifejezni anélkül, hogy a páciens tudatosan észlelné a terapeuta empatikus reakcióját.
Az anekdoták hasznosak magában a gyógyító folyamatban is. Fel lehet őket használni arra, hogy illusztráljuk mondanivalónkat, azt mélyen a tudatalattiba ágyazva. Arra is felhasználhatjuk őket, hogy indirekt módon javasoljunk megoldásokat. Könnyű ellenállni egy közvetlen javaslatnak, de nagyon nehéz ellenállni egy anekdotának, különösen, ha az abban sugalmazott megoldás soha nem is tudatosul. Jeffrey Zeig-et idézve
„Az anekdota asszociációt kelt a páciensben. A páciens azután cselekedhet a keltett asszociáció alapján. Nehéz ellenállni saját asszociációnknak.”
Az olyan anekdoták, amelyek párhuzamot vonnak a ügyfél élethelyzetével, arra ösztönözhetik az ügyfelet, hogy valós fényben lássa magát. A pozitív üzenetet hordozó anekdoták erősítik a motivációt, különösen, ha sikeres terápiákról szólnak. A megoldások indirekt javaslatán kívül az anekdoták tartalmazhatnak a ügyfél aktuális gyógyító folyamatához kapcsolódó indirekt utasításokat is, melyeket jelezhetünk a hangsúly, vagy a tonalitás megváltoztatásával. Használhatunk anekdotákat átkeretezésben, arra ösztönözve az ügyfelet, hogy nem tudatosan változtassa meg a tünethez való hozzáállását.
A tünethez való hozzáállás azután sok esetben megváltoztatja magát a tünetet is.
Az anekdoták veszélytelenek és érdekesek, és zavar keltésére is használhatjuk azokat, hagyva, hogy a ügyfél maga próbáljon értelmet csiholni belőlük. Ez segít a terápiás kapcsolatot kordában tartani, mivel a terapeutát mindig eggyel feljebb láttatja, ugyanakkor erősíti a függetlenséget is. A ügyfél sikerélményt érez, és magában keresi a változás okát. Ne feledjük végül azt sem, hogy az anekdoták a kreativitás és a rugalmasság üzenetét sugározzák.
Coachként a metaforák alkalmazása révén nagyszerű lehetőségünk nyílik pozitív változásokat elérni a klienseinknél. Ha gyakorlod és tökéletesíted a metaforák használatának képességét, valóban jó esélyed van rá, hogy segíteni tudsz ügyfeleidnek a fejlődésben. Ha coach vagy, biztos lehetsz benne, hogy már most is rendszeresen használsz metaforákat, melyekkel hatást gyakorolsz ügyfeleid tudatalattijára, még akkor is, ha ezzel nem vagy tisztában. Ahogy már korábban írtam, a mindennapi beszéd során is rengeteg hasonlatot, megszemélyesítést és más szimbólumot használunk. Az, hogy tudatosabban használjuk a nyelvet és jobban odafigyelünk rá, hogy a mondottaknak milyen hatásai lehetnek a másikra, nemcsak hasznos dolog, de fontos is.
Az NLP megtanítja, hogyan használd irányított módon a metaforákat, és hogyan érd el a kívánt változásokat akár magadban, akár klienseidben.
Az NLP-ben a „L”-betű a lingvisztikára, azaz a nyelvészetre, nyelvhasználatra utal. Azzal tehát, hogy az NLP-t a coaching során is alkalmazzuk, nemcsak új technikákat nyerünk, de megtanuljuk, milyen nyelvi eszközöket alkalmazzunk a klienseinkkel való kommunikáció során.
A foglalkozásokon rengetegféle metaforát használhatunk, ha arra szeretnénk rávezetni kliensünket, hogy alaposabban vizsgálja meg a helyzetet, amiben éppen van, és szélesedjen a látóköre, hasonlíthatjuk a helyzetet egy hokimeccshez, őt pedig egy játékoshoz. A meccs közben a játékos csak azt látja, ami előtte van, tehát szűk a látóköre, ráadásul gyors a játék, gyors döntéseket kell hoznia, és nincs ideje alaposan megvizsgálni a lehetséges következményeket. Ha a kispadon ülő edző szemszögéből nézzük a dolgokat, a játék egy kicsit lassabbak tűnik, és sokkal nagyobb rálátásunk nyílik a pályán zajló eseményekre. Az edző nemcsak azt tudja megjósolni, mi lehet a játékos következő lépése, de azt is, hogy ez milyen eseménysort von maga után. Most képzeljük el, hogy még kijjebb megyünk, és a lelátóról vizsgáljuk a dolgokat. Innen már teljes egészében láthatjuk a képet, a játék lelassul, és sokkal objektívebben látjuk a dolgokat, mint a játékos szemszögéből láttuk. Amikor ezt a metaforát használjuk, a kliensek nagy valószínűséggel képesek lesznek kilépni addigi nézőpontjukból, amikor megkérjük őket, hogy a lelátóról figyeljék az eseményeket.
Amellett, hogy van egy bizonyos készleted különböző metaforákból, képesnek kell lenned létrehoznod új metaforákat is, melyek megfelelnek ügyfeleid problémájának, és rávezetik őket a lehetséges megoldásra.
Íme négy lépés, melyek segítségével könnyebben hozhatsz létre új metaforákat klienseid számára:
- Határozd meg kliensed problémáját
- Állapítsd meg, mi lenne a számára legmegfelelőbb megoldás, eredmény
- Kérdezd meg magadtól, hogy milyen példákat lehetne hozni az előző két dologra. Olyan metaforát, olyan történetet kell kitalálnod, ami elvezeti ügyfeledet a problémától a megoldásig, anélkül, hogy ezt tudatosan észrevenné
- Ha megvan, mondd el a metaforát
Milton Erickson rengetegszer mondott történeteket zöldségeskertjéről, amikor súlyproblémákkal küzdő betegekkel foglalkozott. Elmondta, milyen szépek a paradicsomai, és, hogy ez annak köszönhető, hogy a paradicsomok pontosan tudják, mennyi vízre, napfényre és tápanyagra van szükségük, hogy megfelelő méretűre és formájúra nőjenek. Egyes betegek eleinte felháborítónak tartották, hogy Erickson arra használta a terápia idejét, hogy a zöldségeskertjéről áradozzon. A kliensek azonban idővel elkezdtek fogyni és elérték kívánt céljukat.