Néhány gondolat az NLP coaching célorientált és megoldásközpontú mivoltáról
A coaching egyik legfontosabb, mégis gyakran figyelmen kívül hagyott része a kliens céljának definiálása. Mivel a coaching foglalkozások gyakran rövidek, csábító lehet, hogy egyből belevágjunk, és elkezdjünk dolgozni a problémán, amivel a kliens érkezett vagy további információkat gyűjtsünk arról. A coach legelső lépése azonban az kellene hogy legyen, hogy a következő kérdéseket megválaszoltatjuk magunkkal és kliensünkkel:
„Miből fogja tudni, hogy az együttműködésünk sikeres volt?”
vagy
„Pontosan mit szeretne elérni a foglalkozások során, és mikor szeretné elérni?”
Az ügyfelek számára gyakran meglepően nehéz megválaszolni ezeket a kérdéseket, ráadásul gyakran tipikus, pontatlan vagy rosszul megfogalmazott válaszokat adnak. A következőkben rámutatok, miért fontos, hogy ezekből egyértelmű, határozott célokat faragjunk a coaching folyamat során.
Gyakori válaszok
Íme néhány gyakori válasz az előbbi kérdésekre:
„Nem akarok többé elkésni a fontos feladatokkal.”, „Nem akarom, hogy a főnököm elvárásai rossz hatással legyenek rám.”, „Nem akarok megrekedni egy olyan munkakörnyezetben, amiben nem érzem jól magam.”, „Szeretném, ha nem lennének pénzügyi gondjaim.”.
Ezekben a kijelentésekben a közös, hogy mindegyik arra világít rá, amit a kliens nem akar. Ez több szempontból is nehézségeket okoz. Azt jelenti, hogy ügyfelünk sincs teljesen tisztában azzal, pontosan mit szeretne, és így mi sem tudjuk, hogy merre induljunk el. Motivációs szempontból is érdemesebb – és élvezetesebb – olyan célokat kitűzni magunk elé, amelyek elérni akarunk. Vannak helyzetek amikor motiváció céljára használhatóak olyan dolgok, amelyektől távolabb akarunk kerülni (valamitől el). Pl. ilyen helyzet a tűzoltás! Viszont ezekkel a motivációs eszközökkel érdemes óvatosan bánni, mert ekkor sem mindegy, hogy ha valamitől távolabb kerülünk, akkor mi is lesz pontosan. Rövid távon lehet hasznos, viszont közép vagy rövid távon már inkább kárunkra válik.
Ha nem tudjuk, hol tartunk és hová szeretnénk eljutni, nehéz eldönteni, hogy értünk-e már el valamilyen fejlődést az ügyben, és hogyan, mikor tettük mindezt.
Ha tagadó mondatokkal határozzuk meg a céljainkat, az olyan, mintha felkeresnénk egy utazási irodát, és azt mondanánk:
„Nem szeretnék Rómába utazni!”
Ezzel adunk némi információt az utazási ügynöknek, de ettől még nem fogja tudni, hogy pontosan melyik úti célra foglaljon nekünk repülőjegyet. Foglalhat nekünk egy jegyet például Teheránba, hiszen az nem Róma, de könnyen lehet, hogy egy másik városban jobban éreznénk magunkat.
A „nem” szó és a tagadó szerkezet
Ha „parancsokról” és célmeghatározásról van szó, agyunk nem tudja rendesen értelmezni a „nem” szót. Illetve tudja, csak lehet más eredményre jutunk, mint szeretnénk! Vizsgáljuk meg mi történik, ha ezt mondjuk valakinek:
„Kérlek ne gondolj egy sárga elefántra!”
Aki ezt a kérést meghallgatja annak a fejében, a „lelki szemei előtt” természetesen azonnal megjelenik a sárga elefánt. Amit gondolunk, amit mondunk oda kerül a figyelem! Ezért van az, hogy ha tagadó mondatokkal határozzuk meg célunkat, és azt mondjuk el, hogy mit nem szeretnénk, akkor figyelmünk automatikusan arra a kényelmetlen érzésre terelődik, amit épp szeretnénk elkerülni, de ezáltal csak újra és újra átéljük azt. Jó esély van rá, hogy így gondolataink is megragadnak ennél a dolognál, ezzel tetteink sem változnak, mi pedig megragadunk abban az állapotban, amiből épp kitörni szeretnénk.
Ha tiszta, egyértelmű, elérhető, realisztikus és konkrét célokat tűzünk ki magunk elé, pl.: „A feladataimat a tervezett időben akarom elkezdeni és befejezni.”, „Olyan munkát találok, amely megfelel a képességeimnek, érdeklődési körömnek, végzettségemnek.” vagy „Olyan emberré szeretnék válni, aki 2015-ig elérni, hogy havi 300.000 Ft-ot keressen.”, sokkal könnyebben megállapíthatjuk, merre induljunk, mit tegyünk és hogyan érjük el a célunkat.
A probléma helyett a megoldásra fókuszáljunk
„Az én problémám, hogy…”, „A baj az, hogy…” – A kliensek gyakran így kezdik mondanivalójukat, mikor megkérdezzük, hogy mit szeretnének elérni.
Ez megnehezíti a fejlődést, előrelépést, mivel a kliens így a problémájára fókuszál. A coach számára is félrevezető lehet, hiszen közösen elkezdhetik boncolgatni az adott problémát és megpróbálni visszavezetni az eredetéhez, de ez nem fog segíteni a fejlődésben. Nem valószínű, hogy ez a módszer valaha is sikeres volt. Sokkal inkább a megoldásra kell fókuszálni, és erre rá kell vezetni az ügyfeleket is.
Íme egy olyan kérdés, mellyel ez elérhető: „Mi az, ami a probléma ellenére is jól működik a munkájában, az életében, a párkapcsolatában, amin nem is szeretne változtatni?” Ezek rávilágítanak az úgynevezett kivételekre a probléma alól, melyek már maguk is részmegoldások. Ezek a kivételek erőforrásokat jelent, melyekből a problémás helyzetekben is lehet meríteni, így a részmegoldástól elvezethetnek akár a végső megoldásig is.
Emellett persze vannak még kérdések, melyek hasznosak lehetnek, íme néhány: „Vannak olyan pillanatok, amikor a probléma kevésbé tűnik komolynak? Ha igen, mit csinál olyankor másképp?”, „Mi lenne az első kis jel, melyből arra következtetne, hogy elindult a fejlődés útján?” vagy „Mi volt leghasznosabb dolog, amikor a legutóbb szembekerült a problémával?”.
Ezzel megváltozhat a látásmódjuk, a lehetséges megoldásra figyelnek, használható, jól megfogalmazott válaszokat tudnak adni, ami máris tekinthető a fejlődés első lépésének. Ráadásképpen a helyesen megfogalmazott célok támogatják a fókuszálást és a megfelelő erőforrások használatát is!