Egy új kutatás szerint agyunk „átver” minket, ha szükségünk van valamire:
megváltoztatja a szemmértékünket és fizikailag közelebbinek láttatja az adott tárgyat, ezzel motiválva minket annak megszerzésére.
Gyakran úgy gondoljuk, hogy objektívan látjuk a körülöttünk lévő tárgyakat és azok távolságát, de kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van. Minél inkább kívánunk valamit, minél jobban vágyunk rá, annál kisebbnek látjuk az adott tárgy hozzánk viszonyított távolságát.
Emily Balcetis és David Dunning egyetemi pszichológusok egy kísérletben letettek egy üveg vizet az asztalra és a kísérlet résztvevőit arra kérték, becsüljék meg, milyen messze van tőlük az üveg. Az embereket két csoportra osztották, egy szomjasra és egy nem szomjasra. Akik szomjasak voltak, rendre kisebbnek látták a távolságot, mint azok, akiknek éppen nem volt szükségük vízre.
Ez, az agy által okozott motivációs érdekesség egy fizikai teszten is bebizonyosodott, amikor a résztvevőknek egy babzsákkal kellett minél pontosabban megcélozniuk egy vásárlási utalványt. A még érvényes, 25 dolláros kuponok esetében a tesztalanyok nagy többsége jóval rövidebbet dobott a kelleténél, míg a már lejárt, értéktelen utalványon rendszeresen túldobtak.
A kutatók szerint az agy ezt a motivációs eszközt még az ősidőkben fejleszthette ki, arra sarkallva az ősembert, hogy menjen és szerezze meg, amire szüksége van. Akiknek az agya nem volt képes erre, nagyobb valószínűséggel lett a természetes kiválasztódás áldozata.
„Ha szomjas vagy és úgy látod, hogy közel van hozzád a víz, sokkal valószínűbb, hogy érte mész, mintha távolabbinak érzékelnéd”
– mondta Balcetis.