A magyar csecsemőpszichológus, Téglás Ernő által végzett kutatásból kiderül, hogy a kutyák körülbelül annyira hajlamosak követni az emberi szemmozgást, mint egy hat hónapos kisgyermek.
A kísérletsorozatot a csecsemőkkel kapcsolatos szakirodalom ihlette, azon belül is az a rész, mely azzal foglalkozik, hogy ha felhívjuk magunkra egy kisgyermek figyelmét, majd egy bizonyos irányba nézünk, akkor követni fogja szemmozgásunkat.
Téglás és kollégái 16 felnőtt, emberek között nevelkedett kutyával végezte el ugyanezt a kísérletet. Az ebekkel két videofelvételt nézettek meg, melyen egy nő más-más módon szólt hozzájuk, majd két virágcserép közül ránézett az egyikre.
Az egyik felvételen a nő egyenesen a kamerába, azaz a kutya szemébe nézett és magas, kedves hangon azt mondta, hogy „Szia, kutya!”, majd tekintetét az egyik cserépre irányította. A másik felvételen is a „Szia, kutya!” köszönés hangzott el, de mélyebb hangon és a nő is másfelé fordította fejét, mintha valaki máshoz beszélne, majd ismét ránézett az egyik cserépre.
A kutyák szemmozgását megfigyelve a kutatók megállapították, hogy mindkét felvétel esetében ugyanannyi ideig figyeltek a nőre, de az általa figyelt edényt csak akkor nézték hosszabb ideig, amikor a videó elején közvetlenül rájuk nézett és hozzájuk szólt.
Téglás szerint könnyedén elképzelhető, hogy ezt a kommunikációs jelzést a kutyák a domesztikáció során tanulták el, mivel korább kutatások szerint a kutya legközelebbi rokona, a farkas jóval kevésbé képes értelmezni az egyéb emberi jelzéseket.
Abban egyelőre még nem biztos a magyar kutató, hogy kísérletében a szemkontaktus vagy maga az irányított beszéd volt a fontosabb kommunikációs eszköz a vizsgált kutyák számára.
Forrás: ScientificAmerican.com/NG.hu