Ha kipróbáltad már a netes társkeresést, bizonyára találkoztál már ilyen és ehhez hasonló idézetekkel:
„Nem elégszem meg a tökéletesnél rosszabbal és Neked sem kellene!”
Úgy tűnik, a bő kínálat a
„lehetne rosszabb is”
látásmód felől inkább a
„lehetne jobb is”
felé tereli a szingliket.
Ez a hozzáállás nemcsak lelassítja a párkeresés folyamatát, de egyes kimutatások szerint sokan annyira belefáradnak, hogy fel is adják.
Érdemes ilyenkor az online társkeresést összehasonlítani a hagyományos ismerkedéssel egy 1960-as évekbeli faluban. A lehetőségek igencsak korlátozottak voltak, mégsem volt senki számára olyan nagy dolog megtalálni a párját, aki később a házastársa lett. A legtöbben egyszerűen megkeresték a legkevésbé kifogásolható partnert és ezzel meg is oldották az ügyet. Alacsonyak voltak az elvárásaik, mert tudták, hogy ha a tökéletesre várnak, akkor sosem házasodnak meg.
Ahogy bővült a „választék”, előbb az urbanizációnak, majd az online lehetőségek kiaknázásának köszönhetően, a párkeresők úgy döntöttek, megéri egy kicsit tovább keresgélni azért, hogy olyasvalakit találjanak, aki jobban megfelel az elképzeléseiknek. Ez a gondolkodásmód egyre jobban terjedt és mindenki egyre inkább a tökéletesre törekszik, ezért az elmúlt öt évben olyan magasak lettek a társkeresési igények, amilyenre korábban soha nem volt példa.
Kutatók nemrég megkérdeztek néhány embert az online párkereséssel kapcsolatos tapasztalataikról, melyekből az derül ki, hogy egyre jobban kezdenek belefáradni a várakozásba és az eredménytelen válogatásba. Íme az egyik nő válasza:
„Sokkal válogatósabbá váltam azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit akarok és mit nem. Korábban azt hittem, szerencsés leszek, ha egyáltalán valaki randira hív vagy megnézi a profilomat. Ma már tudom, hogy naiv voltam, nem gondoltam volna, hogy ennyi vesztes van. Az az énem, mely a felszínre akart törni, mostanra elő is tört, korábban illedelmes voltam, de ma már nem vesztegetem feleslegesen az időmet, ha valaki nem tetszik, egyszerűen megírom neki, hogy húzzon el.”
Egy másik nő így válaszolt a kutatók megkeresésére:
„Nem tudom, hogy ez az internetes társkeresésnek köszönhető-e, de a véleményem a férfiakról megváltozott. Nem is olyan jók, mint gondoltam, már nem vágyom mindenáron társra, mint korábban. Ez az egész folyamat olyan fárasztó, már nem is érdekel.”
Egy korábbi felhasználó, aki azóta már lemondott a netes párkeresésről éppen ezekre a nagy elvárásokra panaszkodott:
„Ez nem nekem való… Ezeken az oldalakon csupa olyan ember van, aki olyasvalakit keres, akit soha nem fog megtalálni. Találnak valakit, aki tíz kritériumból kilencnek megfelel, de nem is foglalkoznak vele, inkább tovább keresgélnek valaki olyat, aki mind a tíznek megfelel.”
Ezzel az írással azt kívánjuk sugallni, hogy a nőknek és a férfiaknak szükséges meggondolniuk, hogy milyenek is ők és milyen párra vágynak. Érdemes megpróbálniuk olyan párt keresni, aki megfelel az elvárásaiknak, de ha ezek az elvárások túl magasak, nagy az esélye, hogy hoppon maradnak és sosem találkoznak azzal az emberrel, akivel boldogok lehetnének. Az online társkeresésre ugyanannyira igaz ez, mint a fentebb bemutatott falusi ismerkedésre a régi időkben. A különbség az, hogy az internetes társkeresők azt az illúziót keltik, hogy a lehetséges párjelöltek végeláthatatlanul özönlenek, ezért a keresgélők úgy gondolják, előbb-utóbb csak megtalálják köztük a tökéletest, ezért tovább várnak és keményebb elvárásokat támasztanak velük szemben, mint egy kisebb közösségben tennék.
Előfordulhat, hogy valaki megtalálja a számára tökéletes párt, ami egy nagyszerű dolog, ezzel együtt mindenkit arra biztatunk, hogy ésszerű elvárásai legyenek leendő szerelme felé, különben egy idő után elege lehet az egészből, mint a fenti nyilatkozatokat adó személyeknek és feladhatja a párkeresést.