Gyakran alakítunk ki magunkban téveszméket, amikkel túlbecsüljük önkontrollunkat.
Ha előfordult már veled, hogy egy diéta során leadtál néhány kilót, aztán nem sokkal később mindet vissza is szedted, bizonyára legalább annyira összezavarodtál, mint amennyire csalódott voltál. Az első leadott kilók után biztos voltál benne, hogy sikerült legyőznöd rossz étkezési szokásaidat, de akkor mégis mi okozta a visszaesést? Egy új kutatás eredményei szerint abba a gyakori hibába eshettél, hogy kialakult benned egy úgynevezett „biztonsági elfogultság” magaddal szemben.
Ilyenkor hajlamos vagy elhinni, hogy minden a Te irányításod alatt van, alábecsülöd a csábítást, végül éppen ennek esel áldozatául.
A chicagói Northwestern Egyetem pszichológusai dohányosok bevonásával végeztek el egy kísérletet, mely során érdekes eredményre jutottak. A résztvevőknek először ki kellett tölteniük egy tesztet, mely az önuralmukat hivatott volna felmérni, a kutatók azonban valójában nem értékelték ki a válaszokat, egyszerűen találomra két csoportra osztották az alanyokat: az egyik csoport tagjainak azt mondták, jó eredményt értek el és nagy önuralommal rendelkeznek, míg a másik csoporttal azt közölték, hogy alacsony az önkontrolljuk.
Ezután meg kellett nézniük a 2003-as Kávé és cigaretta című filmet, úgy, hogy közben nem gyújtanak rá. Ez 95 füstmentes percet jelentett. A feladatot többféleképpen lehetett teljesíteni, és a sikerért különböző pénzdíjak jártak. A legtöbbet azzal lehetett nyerni, ha valaki a film alatt végig a szájában tartotta egy cigarettát, de nem gyújtott rá, ezen kívül tarthatták a kezükben is a cigit az alanyok vagy egy közeli asztalon, esetleg egy másik helyiségben. Természetesen utóbbiért járt a legkisebb pénzdíj.
Azok a dohányosok, akiknek azt mondták, hogy nagy önuralommal rendelkeznek, többnyire azt a megoldást választották, hogy a kezükben tartanak egy szál cigarettát a film végéig. Nem tudták legyőzni a kísértést, ebből a csoportból háromszor többen gyújtottak rá, mint azok, akiknek azt mondták, hogy kevés önkontrollal bírnak.
„A biztonsági elfogultság segít megérteni, hogy miként alakul ki bennünk hibás kép saját önkontrollunkkal kapcsolatban és hogyan vezet mindez vissza függőségünk tárgyához”
– mondta Loran F Nordgren, az egyik vezető kutató.
„Ezek az eredmények sokat segíthetnek abban, hogy megértsük, miért esik vissza sok, már gyógyulófélben lévő függő még azután is, hogy az elvonási tünetektől is sikerült megszabadulnia.”
Mit tanulhatsz Te mindebből?
Azt, hogy ha sikerül fejlődést elérned, ne dőlj hátra elégedetten és ne gondold úgy, hogy most már engedékenyebb lehetsz magaddal, és belefér, hogy időnként például olyat egyél, amit a diéta szempontjából nem lenne szabad.
Ha megszólal a kis hang a fejedben és „bűnözésre” csábít, ne hallgass rá.