Egy alkalommal Sherlock Holmes és Dr. Watson kempingezni mentek. A kiadós étkezés, illetve egy üveg bor után bekúsztak a sátrukba, és lefeküdtek aludni. Néhány órával később Holmes felkelt, és megbökte hű barátját:
„Watson, nézz fel, és mondd el, kérlek, mit látsz.”
„Csillagok millióját látom.”
„És ez mit mondd el neked, kedves Watson?”
Watson egy pillanatra elmerengett, tudva azt, hogy ismét tesztelés alá vonták. De végül, készen állt. „Az asztrofizika szempontjából ez azt mondja nekem, hogy több millió galaxis létezik a potenciálisan több milliárdnyi bolygóval kiegészítve. Továbbá egy aprócska nap körül keringünk egy közepes méretű galaxis szélén. Az asztrológia szempontjából, úgy figyelem meg, hogy a Szaturnusz az Oroszlánban van, szóval óvatosnak kell lennünk holnap. Kronológiai szempontból arra következtetek, hogy körülbelül háromnegyed négy körül járhat az idő. Teológiailag csak azt látom, hogy Isten a mindenható, míg mi csak aprókká és jelentéktelenné válunk mellette. Meteorológiai szempontból úgy sejtem, hogy egy szép és napsütéses nap vár ránk holnap.”
Elégedett volt, és a legnagyobb nyugodtsággal burkolózott be hálózsákjába. De hamarosan, ismerve Holmes-t, némi kétség futott át az agyán. Végül a barátjához fordult, és megkérdezte tőle:
„Te mit látsz?”
„Watson, nem érted a lényeget… Valaki ellopta a sátrunkat!”
Néha az agyunk pont így viselkedik. Valójában, létezik egy mondás a buddhizmusban, mely szerint mélyföldekről könnyű meglátni a bolhát egy ember orrán, de annál nehezebb egy hatalmas elefántot észrevenni, aki éppen saját orrunkon áll. Viszont még akkor is az eredeti természetünk teljesen világos. Koreában egy három hónapos, téli lelkigyakorlat végén adott beszédben, Zen Mester Szung Szán mondta: „Mi az eltérő eredeti természetedtől? Az egyetlen dolog, amiben az eltérés fellelhető az nem más, mint a vélemények és a gondolkodás. Ha a gondolkodás minden módjától elzárod magad, akkor a lényeged és Buddha lényege eggyé válnak… bármilyen műveltség, bármilyen gyakorlat nélkül.” Micsoda üzlet!
Egy nap Yu Kan tiszt ezt mondta Zen Mester Nam Cheon-nak: „Gae Poep Sa egyszer azt mondta:
»Legyen menny, legyen föld, nekem ugyanaz a gyökerem; a megannyi tízezer dolog, és csak egy testem van.« Ez felháborító!”
Nam Cheon ekkor egy kertbéli fára mutatott, és azt mondta:
„Az emberek ezekben a napokban e virágzó fát úgy látják, mintha álom és valóság keveredne össze.”
Mit jelenthet ez? Ha ezt képes leszel megérteni, valószínűleg azon még Sherlock Holmes is meglepődne.