A felnőttek és az idősebb gyerekek saját beszédüket hallgatva észreveszik és kijavítják hibáikat, de a 2-3 éves és fiatalabb gyermekeknél nem figyelhető meg ez a jelenség.
Ahogy egy zenész odafigyel arra, hogy hangszere tiszta hangon szólaljon meg, ugyanúgy a felnőttek is odafigyelnek tudat alatt beszédük tónusára, hangerejére és a kiejtés helyességére, hogy ennek segítségével javítani tudják az esetleges hibákat. A kisgyermekek azonban, akik csak nemrég tanultak meg beszélni, nem figyelnek oda saját beszédükre, ami azt jelenti, hogy nem használják ezt a képességet a nyelvtanulás során.
Az már több korábbi kísérletből is kiderült, hogy a felnőttek ilyen módon korrigálják a beszéd közben ejtett hibáikat, de Ewen MacDonald, a Dán Műszaki Egyetem ezúttal arra volt kíváncsi, hogy a kisgyermekek is képesek-e minderre.
A kutatásban felnőttek, két éves és náluk idősebb gyermekek vettek részt, akiknek az angol „bed” (ágy) szót kellett ismételgetniük, miközben volt rajtuk egy fejhallgató, melyen visszahallották saját hangjukat. A fejhallgató úgy volt beállítva, hogy kissé torzítva adja vissza a hangot, így úgy hangzott, mintha a „bed” helyett „bad”-et (rossz) mondanának.
A felnőttek, sőt, a négy éves gyermekek is igyekeztek javítani a hallott hibát, különböző kiejtési formákkal kísérletezve, amíg a szó a kívülállók számára már leginkább „bid”-nek hangzott. A két éveseket azonban nem bizonytalanította el a fejhallgató torzítása és végig megmaradtak az eredeti kiejtés mellett.
A kísérlet eredménye rávilágít, hogy a gyermekek nem kezdenek el odafigyelni beszédükre, amint megtanulnak beszélni, csak később alakul ki bennük ez a képesség.
Ez azt jelenti, hogy az anyanyelvvel való ismerkedés, próbálkozás során sem képesek saját hibáikat felismerni és korrigálni. Sokkal inkább szüleikre figyelnek, akik gyakran ugyanolyan hangsúllyal és kiejtéssel elismétlik az adott szót, ahogyan ők mondták és ez alapján tudnak módosítani rajta.
Forrás: ScientificAmerican.com