Persze csak úgy… akár Fülig Jimmy után szabadon, mint akit ismertek Cape Towntól Hondurasig. Magam is dolgoztam “Piszkos Freddel, a kapitánnyal”, akitől sokat tanultam és aki sokszor becsapott, bár mégis sokszor összeálltunk különböző alkalmakkor a haszon reményében…
Hasonlóan másokhoz talpig világfi vagyok, szeretem a táncot, a muzsikát, a mozit és sokat adok a megjelenésemre, a külsőmre és legfőképpen a modoromra! Hasonlóan szívesen iszok pertut a “népemmel”! E szokásomat rendszeresen gyakorlom, hátha magam is egyszer a boldogság szigetek trónján ülhetek. És legvégül említenem érdemes, hogy hiszek annak az egyszerű ténynek, hogy nincs kockázat rizikó nélkül, bár hétfőnként nem köpök kelet felé hármat egy barna kavicsra!
Rólam
A nevem Varga Zoltán. Nem tudom biztosan, mi kerített hatalmába egyik nap, amikor hirtelen megfordultam, és végül itt találtam magam. Mindig azt hittem, hogy más vagyok, hogy én vagyok a fekete bárány, de nem akartam, hogy ezt bárki más is megtudja. Azt csináltam, amit mások: iskolába jártam, sétáltam a Duna parton, görkorcsolyáztam a parkban, képeket nézegettem a múzeumokban, elolvastam az összes mesét és misztikus könyvet a Szabó Ervin könyvtárban, és eszeveszetten nevettem, amikor nem kellett volna, amikor nem akartam, hogy lássák vagy hallják. Egyik nyáron egy barátunknál dolgoztam a pékségükben, villámgyorsan mindkét kezemmel egyszerre kivéve a forró kenyereket a kemencéből. Budapest utcáin sétáltam egyik saroktól a folyóig, és a folyótól a másik sarokig, hogy lássam, mi történik ott. Fociztam, kosárlabdáztam, jártam az erdőt, zenét hallgattam a Szigeten, modern táncot tanultam, hogy legyen bátorságom felkérni valamelyik lányt az iskolában. A világ leggyönyörűbb nőjével táncoltam a szalagavatómon. Legtöbbször azt hittem, hogy túl sovány, hogy túl kövér, túl fiatal, túl idős, túl csendes, túl hangos, túl okos és túl buta vagyok. Tiltakoztam sok különböző ügyben és gyakran felvonultam számomra teljesen ismeretlen emberekkel. Aztán…