A kezdőmunka célja az, hogy a gépezetet felébresztett állapotba hozzuk, és elérjük, hogy transzformációs szerkezetként működjön. Az átalakulás önmagában nem egy cél, hanem egy ugródeszka egy teljesen új világba, amit keresünk.
A speciális feladataink többségének célja nem különösebben rejtélyes. A teljes kezdőmunkának a célja a gépezetet életre kelteni, felébreszteni magunkat a hipnotikus és kényszerítő biológiai fixációjából, lerázni a vágy gyűrűit és megszüntetni elmerülésünket a gépezet pazarló alvásában, így hozva létre a szokványos emberi gépezetből egy működő transzformációs szerkezetet.
Mivel az átalakulási folyamat halmozódó, a felébredés időszakai összeadódnak. Bizonyos értelemben véve, teljesen mindegy, hogy a gépezet milyen gyakran alszik vissza, vagy mennyi időre. Semmi nem vész el. Csak nem szabad elfelejtenünk újra felébreszteni, akármilyen eszközökre is van szükség az újraélesztéséhez.
A gépezet speciális tevékenységei lényegtelenek az átalakulásunk szempontjából; ami valóban számít az az, hogy a gépezet ébren van-e vagy alszik.
Ebben az értelemben, nem szabad elfelejtenünk, hogy a mi valódi célunk nem az átalakulás. Az átalakulás egy ugródeszka a Munkához, egy különleges életmód, ami csak azután lehetséges számunkra, ha már a lényegi önmagunk átalakult, és a gépezeteink többé-kevésbé stabilan felébresztett állapotban vannak.
Ha az átalakulásunk teljes, a gépezet munkaeszközzé válik. Megtisztította magát azoktól a dolgoktól, amelyek működésképtelenné tették mint munkaeszközt.
A Munka csak egy felébresztett gépezeten keresztül látható és érthető. Nem láthatjuk a Munkát ha a gépezetünk alszik, ezért a gépezet felébresztésének egyik célja, hogy képesek legyünk tanulmányozni a Munkát.
Ki kell használnunk az alkalmat, használnunk kell a felébresztett állapotot a Munka tanulmányozásához, hogy tudjuk, mit kezdjünk az átalakulásunkkal, ha egyszer elérjük.
Fontos, hogy kihasználjuk a néhány adódó éber időszakot, hogy ne vacakoljuk el az emberi test örömeinek hajszolására; hogy ténylegesen csináljunk valamit velük a lehetséges evolúciónk érdekében.
Az egy teljesen más kérdés, hogy hogyan használhatjuk ki a legjobban ezeket az éber időszakokat, ezt később részletesen elmagyarázom.
A többségünk itt kezdő, és ezért most a kezdőmunkának kell szentelnünk magunkat. A jelenlegi állapotunkban, mielőtt az átalakulásunk létrejött, a tanulmányunk a gépezet felébresztésének különböző módszerei tanulmányozására és alkalmazására korlátozódik.
Az iskola feladata az, hogy ideiglenes vezetőnk legyen, és megismertesse velünk a transzformációs szerkezetet, a valódi tanárunkat; hogy segítsen nekünk munkakapcsolatot kialakítani a gépezettel a lehetséges evolúciónk érdekében.
Felébreszteni a gyárat és a transzformációs funkciói felé fordítani, ez tudást követel – egzakt tudást.
Pontosan kell tudnunk, hogy melyik alsó és felső motor, reflexív, szellemi és érzelmi szerkezeteket kell aktiválni a különböző hatásokhoz az átalakulás folyamatában.
Bár a gépezet speciális tevékenységeinek nincs köze a felébresztéséhez, és a felébredés nem jöhet létre valamilyen speciális tevékenység következtében, bizonyos speciális gyakorlatok segíthetnek nekünk összeszedni az akaratunkat, hogy rávegyük a lényegi önmagunk két jellemzőjét, hogy segítsenek felébreszteni a gépezetet.
Hamarosan felfedezzük, amint elkezdünk komoly, meggyőző bizonyítékot gyűjteni a gépezet alvásáról, és az alvó állapot pontos természetéről, hogy a lényegi önmagunknak – amely nem alvó állapotban van, hanem egy olyan állapotban, ami távol áll mindentől, ami a gépezethez tartozik – nincsenek saját jellemzői a pártatlan jelenléten és az egyszerű figyelem-akaraton kívül, amely korai állapotában gyakorlatlan, ennélfogva gyenge.
Arra is hamar rájövünk, hogy a magasztosabb céljai és törekvései ellenére, a lényegi önmagunknak nincs hagyományos értelemben vett akarata, amellyel kényszeríthetné a gépezetet, hogy a felsőbbrendű jellegének megfelelően éljen.
Tehát azt kell felhasználnunk, amivel a lényegi önmagunk valóban rendelkezik, a lényegi önmagunk két igazi jellemzőjét – a jelenlétet és a figyelem akaratát – hogy a gépezetet felébresztett állapotba hozzuk, és ehhez kénytelenek leszünk kidolgozni egy stratégiát, egy pontos stratégiát, amellyel hatásosan aktiválhatjuk az emberi biológiai gépezet transzformációs sajátságait anélkül, hogy közben véletlenül beindítanánk a gépezet védelmi mechanizmusát a felébredés ellen.
Majd beszélünk többet is erről a védelmi mechanizmusról, hogy mit is jelent ez, hogyan kell hatástalanítani és később újra deaktiválni, de előbb meg kell értenünk néhány dolgot.
Biológiai szinten az emberi biológiai gépezet egy vegyi gyár, olyan mint bármelyik vegyi gyár, ugyanazokkal a kémiai alapszabályokkal működik. Nagyon kicsi elektromos impulzusok szabályozzák őket, amelyek áthaladnak a neurológiai rendszeren, vagyis az izmokon és az idegeken.
Ráadásul, kell hogy legyen arról elképzelésünk, hogy hogyan működik a gyár, mi is az valójában, mire képes, és miként lehet elérni, hogy energia átalakítására szolgáló szerkezetként működjön, amiből a lényegi önmagunk összetevődik. Tanulmányozni fogjuk a gépezetet, mint vegyi gyárat a kezdőmunkánk során. Ugyanakkor, úgy fogjuk tanulmányozni, mint elektromos mezőt, sőt, mint egy önműködő mechanizmust, amely reagál a belső és külső ingerekre, amelyeket néhány fontos, fő irányelv és biokémiai kényszer kondicionál és szabályoz, melyeket egy későbbi alkalommal megvitatunk.
Mivel a felébresztett gépezet az átalakulást okozó erő, az átalakulást közvetlenül előidézni kívánó feladatok nem reálisak, és az ilyen feladatok eredményei teljes mértékben képzeltek.
A mi feladataink szigorúan arra irányulnak, hogy a gépezetet éber állapotba hozzák, amely állapotból lehet aktiválni a gépezet transzformációs funkcióit.
Ha arra számítunk, hogy felébresztjük a gépezetet, és aktiváljuk, mint transzformációs szerkezetet, akkor ki kell fejlesztenünk a megkülönböztetés magasabb képességét; fel kell ismernünk azokat az időszakokat, amikor a gépezet ébren van, és főleg azokat, amikor nincs.
Használnunk kell a megkülönböztetés képességét ahhoz, hogy megállapítsuk ébren van-e a gépezet vagy alszik, mert képesnek kell lennünk kihasználni azt az időt, amikor ébren van.
Ha úgy gondoljuk, hogy a gépezet már ébren van, nem fogunk azzal foglalatoskodni, hogy felébresszük, és ha aszerint cselekedünk, hogy ébren van, akkor nem fogunk valós eredményeket elérni, és leélhetjük úgy az életünket, hogy képzelt eredményeket érünk el. Könnyen meg is sérülhetünk, vagy bajt okozhatunk másoknak, ha valamit alvás közben próbálnánk tenni, mintha ébren lennénk.
Ugyanakkor, ha a gépezet ébren van, nem szabad elpazarolnunk az éber állapotot az alvás dolgaira.
Ha tényszerűen tudjuk, hogy a gépezet alszik, és azt is tudjuk, hogy mikor van ébren a gépezet, akkor képesek leszünk különböző módszereket alkalmazni, hogy határozott transzformációs eredményeket érjünk el.
De hogy tudjuk kétségkívül megállapítani, hogy a gépezet ébren van-e vagy alszik?