Nem könnyű jó vezetőnek lenni, de jelentősen megkönnyítheted a dolgodat, ha nem beszélsz butaságokat.
A vezetői munka egyszerűbbé tételének érdekében adok három egyszerű tanácsot, három olyan mondatot, melyeket minden esetben érdemes elkerülni, ha jó vezetővé akarsz válni.
1. „Nem szeretem a meglepetéseket.”
Ezt a mondatot valószínűleg te is gyakran hallod, pedig nem szerencsés, ha egy vezető szájából elhangzik ilyesmi. Minden bizonnyal az ilyen vezetőkkel korábban történt valami munkájuk terén, amit nem tudtak előre jelezni, ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg újra.
Keményebben, nagyobb odafigyeléssel folytatják munkájukat, aztán egy kis idő elteltével ismét bekövetkezik valami váratlan. Innentől kezdve szinte a mantrájukká válik a „Nem szeretem a meglepetéseket.” mondat vagy ennek párja, a „Nem szeretem a rossz híreket.”
Ha ezt kollégáik előtt is rendre hangoztatják, akkor beosztottjaik egy idő után valóban nem fognak meglepetésekkel és rossz hírekkel szolgálni a számukra. De ez vajon azt jelenti, hogy valóban nincsenek rossz hírek? Egy fenét!
Ez mindössze annyit jelent, hogy a beosztottak inkább a szőnyeg alá söprik a váratlan dolgokat és a problémákat, hiszen főnökük ha akaratlanul is, de ezt az üzenetet közvetítette feléjük. Ettől persze még semmi nem lesz jobb, sőt, a képzeletbeli szőnyeg alatt ott fog ketyegni egy időzített bomba, mely bármikor felrobbanhat.
Ha szereted a kiszámíthatóságot és az állandóságot, nagy szívességet tehetsz magadnak azzal, ha nem zárod ki a rossz híreket. Tedd épp az ellenkezőjét, bátorítsd arra a beosztottjaidat, hogy ha a legkisebb problémát is látják vagy valamilyen rossz hírt hallanak, azonnal szóljanak, így több esélyed lesz időben kezelni a gondokat.
2. „Ha állat lennél, milyen állat lennél?”
Vagy „A víz melyik halmazállapota lennél?” vagy „Melyik könyv volt legnagyobb befolyással rá gyerekként?” vagy „Mi a kedvenc színed?”, tehát bármilyen divatos kérdés, ami egyesek szerint mély betekintést enged az emberek lelkivilágába.
Léteznek olyan kérdések, melyekkel valóban érdekes dolgokat tudhatunk meg egyik beosztottunkról vagy a jelentkezőről egy állásinterjún, de a fentiek közül mind badarság. Egyébként is érdemes egy tartalmasabb beszélgetés alapján képet alkotni valakiről, mint egyszavas válaszokból.
3. „Ne vedd magadra.”
Tényleg? Egy emberhez beszélsz, véleményt formálsz a munkájáról, az ötleteiről, a döntéseiről, a kompetenciájáról és azt várod, hogy ne vegye magára, amit mondasz? Mi lenne, ha mindennap tartanál egy félórát, amikor mindenki szabadon a képedbe vághat mindent azzal kapcsolatban, ahogy szerinte hogyan dolgozol, gondolkodsz, stb., majd azzal zárná, hogy „Ne vedd magadra.”?
Ha félsz ilyen módon felvállalni a véleményedet vagy úgy véled, hogy mondanivalódat nem kell magukra venniük másoknak, akkor jobb, ha a vezetés helyett valamilyen más munkát választasz.
