Péntek este van. Este barátaim borozni hívtak. És ha már borozásról van szó, még egy ilyen kedves felszólításnak sem tudok nemet mondani… Ahogyan készültem kis társaságunkkal való örömteli találkozásra gondolataim egy korábbi emlékemre emlékeztettek, amely J. D. Salinger könyve a „Seymour: Bemutatás; Magasabbra a tetőt ácsok…” könyve volt. Ahogyan készültem, eszembe jutott, ahogyan Buddy és a többiek készültek az esküvőre, amelyből semmi sem lett. Mert a vőlegény túl boldog volt megnősülni! Micsoda őrültségnek tűnik, hogy valaki azért ne nősüljön meg, mert túl boldog. És mennyire érthető is… Óhhh, azok a gyermekkori rejtelmes, varázslatos libikókák még felnőtt koromban is megkísértenek. Mert ugye (sic!) Árészként jő a vőlegény, nagyobb a legnagyobbnál. Szeretettel: Második Irving Sappho, az Elysium Filmgyár Rt. volt szerződéses munkatársa. Ezért hát ez a könyv – főleg kora reggel – nehogy elrepüljek, mint egy léggömb; – Zooey után szabadon.
Ez a mostani jegyzet komolyabb. Itt a saját jegyzeteimet tartom. Persze nem úgy, mint Edgar E. Poe… Ő kicsit hóbortos volt. Nem is kicsit volt hóbortos. Ugyanis szerinte minden valamire is való férfi, mindig (minden esetben?!) hord magával jegyzetet, azaz jegyzetfüzetet. Egy volt barátomnak volt ilyen kicsi jegyzetfüzete. Irigyeltem érte. Ez a jegyzetfüzet hivatott betölteni, hogy a lényeges események – már a férfiú életének egyszeri és megismételhetetlen eseményei – feljegyzésre kerüljenek. No nem a fényűző, grandiózus események, hanem az emberi léptékűek. Vannak más kellékek is egy igazi férfinál. Az igazi, valamit magára adó férfi a jegyzetelés céljából még egy ceruzacsonkot vagy más írószerszámot is hord magánál; A Férfiú, már amelyik valamire is való, ugye (sic!). Nos, persze Poe ezen ponton megcsavarja a történetet – nehogy bárki is eltűnödjön azon, hogy… ő vagy más…- és továbbszövi hálóját. Ugyanis egy valamire is való férfi (továbbiakban legyen Férfiú) életében bizony egyetlen, olyan esemény sem akadhat (legalábbis a személő szerint), amit érdemes fejlegyezni(e). Mert hát ezzel ér véget a Férfiú férfiúsága – persze csak Poe tanúsága szerint -, nem kis iróniával, egy belemerevedett pozícióban. Ez hát a legfőbb gyenge pont. Poe szerint ez a halál, ekkor meghal a férfi. Kilépett az áramlásból, élete folyásából.Csak egy apró mozdulat, egy cselekvés…egy apró szokás. Amelyre aztán ráépül, ráülepszik a következő, és a következő, és a következő… Érdekes Poe mennyire másként gondolkodhatott az önmagunkra történő emlékezésről, a „jelenlét” megidézéséről. Talán úgy gondolkodott a figyelemről, ahogy egy szerető szegezi tekintetét elszántan a Kedvesére. Teljesen ráirányítva, megtartva és nem engedve, hogy elkószáljon. Persze Poe-nak erre is van ötlete, hiszen egy valamire való Férfi tűzszerszámot is hord magával, mint az elemi erő szimbólumát. Most tüzet is kéne gyújtanom, vagy megőriznem? Nagy kérdés? Mi legyen ha nincs tűzszerszám és még nincs tűz. Honnan szerezzük be a hozzávalókat? És persze lehet az is kérdés, ha már ég a tűz, hogyan őrizzük a lángot? Hallottam, hogy ha kitartóan lélegzünk, és ezt folytonosan tesszük, akkor az olyan, mintha ha szél borzolná kitartóan a víz felszínét. Itt csak kisebb fodrokat látunk, de távolabb már hullámokká válhatnak a fodrok és egyre távolabbi partokat is elérhetünk… Nos kivel mi legyen?