vs. Coca-Cola

„Nyiss a boldogságra”

Egy sok szempontból megfontolandó elképzelés arról, hogy mindenki reklámoz, mindenki kampányol, mindenki tesz dolgokat és mindenki pontosan arra az eredményre jut, azt kapja, amelyekre juthat, megtett tettei alapján… az emberek felé vagy az emberekkel szemben! Már ha egyáltalán közvetlen személyes kapcsolatba kerültünk az emberekkel, akikkel elvileg „jól akarunk bánni” . Ennél szebben, egyszerűbben és elegánsabban még nem láttam bemutatni azt, hogy először tájékozódj, szerezz információt, aztán hozz döntést és csak mindezek után, az előbbiek figyelembevételével cselekedj! Sokan vannak akik összekeverik vagy elhagyják  ezeket a lépéseket és inkább „egyszerűen megfenyegetik az embereket” reklámjaikkal, kampányaikkal. Az ” elkerülésre”-re alapozott kampány  jó néhányszor nekem is bejött gyermekeim nevelésénél, amikor nem akarták megenni a spenótot. De hááát, elképzelhetitek az arcukat és azt az élvezetet, amivel ették… Így utólag visszagondolva egyszerűbb lett volna több időt rászánni és olyan ételeket főzni, amelyeket szeretnek, kapcsolatba kerülni velük és bevonni őket az elkészítés folyamatába… ahogy idővel tettük is.  Csakhogy ehhez kapcsolatot tartani és beszélni kellett egymással… amit mi nem tettünk korábban folyamatosan. Gyakran nem beszélve egymással, majdnem elfelejtettük egymást ismerni, ahogy a szervezetek is elfelejthetik az embereiket. A tájékozódásba, a kapcsolatba kerülésbe általában elfelejtünk munkát fektetni. Egyikünknek sincs ideje. No persze amire nem szánunk időt, arra miért is lenne időnk! Ezért persze ha nem tudjuk kinek mondjuk, mondhatunk bármit, ami szerintünk jól hangzik! Hihetjük, hogy az agónia stimulál, amennyiben mást is hordoz magában. A vonzás, amelyet dekadens, roskatag struktúrák gyakorolnak ránk, magukban rejthetik az eljövendő dolgok feszült várását…