Hosszú évtizedek, sőt évszázadok óta folynak vizsgálatok és kísérletek azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással van a testvérekre a születési sorrend, sokáig nem sikerült meggyőző bizonyítékokat találni, de a legújabb tanulmányok alátámasztják, hogy az intelligenciára és a személyiségre is hatással lehet az, hogy ki hányadikként születik a családban.
Az Egyesült Államokban ez egy meglehetősen népszerű téma, könyvek is születtek ezzel kapcsolatban, sőt párkapcsolati tanácsok és szülői tanácsadások is alapszanak ezen az elméleten. Mielőtt komolyabban elkezdenénk foglalkozni azzal, hogy az új kutatások mivel bizonyítják, hogy a születési sorrend igenis hatással van a fejlődésre, lássuk, miért nem voltak megbízhatóak a korábbi megállapítások.
Fontos a méret is
Ma is gyakran szóba kerül az a tény, hogy az első 23 asztronauta közül 21 elsőszülött gyermek volt, de ez önmagában még nem bizonyít semmit. Egy kétgyermekes családba születő gyereknek 50% esélye van rá, hogy elsőszülött legyen, míg egy ötgyermekes családban ez az esély már csak 20%. A megállapítás tehát nem feltétlenül arra utal, hogy az elsőszülöttek jobb űrhajós képességekkel születnek vagy okosabbak, könnyen lehet, hogy a titok mindössze annyi, hogy az említett űrhajósok kis családokból származnak.
Sok szempont van, mely szerint befolyásolhatja a személyiséget és a fejlődést maga a család mérete is. A több gyerek azt jelenti, hogy a család erőforrásai (pénz, idő, figyelem) is jobban megoszlanak. Még beszédesebb adat, hogy felmérések szerint a család mérete olyan fontos szociális tényezőkkel is összefügg, mint az etnikum, a végzettség vagy az anyagi helyzet. A jól szituált, jó végzettséggel rendelkező szülőknek többnyire kevesebb gyermekük van. Az asztronauták feltételezhetően, magas végzettséggel rendelkező szülőktől származnak, így valószínűbb, hogy kis családban nőttek fel, ami igencsak megnöveli az esélyét annak, hogy elsőszülöttek legyenek.
Az interneten keresgélve ezerszámra találhatunk a születési sorrend fontosságát boncolgató cikkeket, de a legtöbbjükkel ugyanez a probléma: nem bizonyítanak egyértelműen semmit. 1983-ban a Zürichi Egyetem két pszichiátere, Cecile Ernst és Jules Angst átolvasták a témával kapcsolatos irodalmakat és arra a megállapításra jutottak, hogy nincs egyértelmű bizonyíték rá, hogy a születési sorrend bármit is befolyásolna. 1998-ban Judith Rich Harris pszichológus, 2003-ban pedig a Harvard Egyetemen dolgozó Steven Pinker is megkérdőjelezte az elméletet.
Új bizonyíték
Bár több tudós és neves szakember is elvetette a születési sorrend fontosságának elméletét, ezt bizonyíték hiányában tették és nem azért, mert bizonyítékot találtak az állítás helytelenségére. A vizsgálatok tovább folytak, mígnem 2007-ben norvég epidemiológusok közzétettek egy meggyőző tanulmányt, mely azt mutatja, hogy kapcsolat van az IQ és a születés sorrendje között. A vizsgálatokon 250 ezer ember vett részt, és az eredmények során természetesen alaposan figyelembe vették az adott család méretét is. A kísérletsorozat végére egyértelműen kiderült, hogy túlnyomó többségben igaz az állítás, miszerint minél több idősebb testvére van valakinek, annál alacsonyabb az intelligencia hányadosa.
Egy 2009-es tanulmány szerint a születési sorrend azt is befolyásolja, hogy kikkel barátkozunk agy éppen házasodunk össze. Az elsőszülöttek többnyire elsőszülöttekkel, a középső gyerekek középső gyerekekkel, a fiatalabb testvérek fiatalabb testvérekkel, az egykék pedig egykékkel értik meg jobban egymást. Ez az eredmény minden méretű család esetében kimutatható, így valószínűtlen, hogy ennek a szempontnak bármi köze is lenne a társadalmi osztályhoz vagy az etnikumhoz. A kimutatás alátámasztja a születési sorrend személyiségre és kapcsolatokra tett hatását. Az egyéb tényezők mellett a személyiség is rendkívül fontos, amikor házastársait választunk. Ha a házasság összefügg a személyiség, a személyiség pedig a születési sorrenddel, akkor a születési sorrend közvetetten összefügg a házassággal.
A fenti eredmények tehát ismét bizonyítani látszanak a születési sorrend intelligenciára és személyiségre tett hatásait, de a részletek, a mikéntek és a pontos okok továbbra is homályosak. Emellett az eltérések bár megfigyelhetőek, de olyan kicsik, hogy nem érdemes csak a születési sorrend alapján egyetemi kurzusokat indítani, párt keresni vagy a NASA-hoz jelentkezni.
Hamarosan bizonyára újabb kísérletek, vizsgálatok és eredmények születnek ebben a témában. Ha a tudósok meg tudják majd mondani, pontosan mit, miért és hogyan befolyásol a születési sorrend, úgy valamivel többet tudhatunk meg magunkról, arról, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek és kik is vagyunk valójában.