Az erős érzelmi kötés anya és gyermeke között növeli a gyermek felfedezőkedvét.
Ezt a jelenséget nemcsak embereknél, de majmoknál, pókoknál és más állatoknál is megfigyelték. Minél erősebbnek és biztonságosabbnak érezzük a kötődést édesanyánk iránt, annál könnyebben próbálunk ki új dolgokat és hozunk meg kockázatos döntéseket. Kutatók rájöttek, hogy ez a határ felnőttkorban is mérhető mértékben megfigyelhető. Egy apró emlékeztető édesanyánk érintésének finomságáról vagy egy vele történő rövid telefonbeszélgetés is megváltoztathatja véleményünket, hangulatunkat és befolyásolhatja döntéseinket.
[sociallocker]
Amerikai tudósok egy üzleti egyetem hallgatóit kérték meg, hogy hozzanak meg egy üzleti döntést. El kellett dönteniük, hogy egy kisebb, de biztos kamattal járó vagy egy nagyobb haszonnal kecsegtető, de kockázatos, a veszteség veszélyét is magában hordozó befektetést választanak-e. A tanulók felének a vállát a feladat elmagyarázása közben körülbelül egy másodpercen keresztül megveregette egy női kutató. Ezek közül a hallgatók közül – nemtől függetlenül – sokkal többen választották a kockázatos befektetési lehetőséget, mint azok, akiknek egy férfi vagy senki sem veregette meg a vállát.
Jonathan Levav, a kísérlet kitalálója szerint ennek az az oka, hogy a bátorító női érintést már kiskorunkban az anyai érintéssel általánosítjuk, így amikor ilyet tapasztalunk, nyitottabbá, bátrabbakká válunk, ugyanúgy, mint gyermekként.
Levav egy másik kísérletet is elvégzett, hogy még inkább megbizonyosodhasson a női érintés nyugtató és bátorító hatásairól. Egyetemi hallgatók egy másik csoportját két részre osztotta, az egyik csoportnak egy kellemes élményről kellett írnia, amikor támogatva, biztonságban érezte magát, míg a másiknak egy olyanról, amikor magányos és bizonytalan volt. Ezután nekik is meg kellett hozniuk egy, az előző csoportéhoz hasonló üzleti döntést. A kellemetlen, stresszes élményről beszámoló diákokra különösen nyugtató hatássalvolt a bátorító női érintés és sokkal könnyebben belementek a kockázatos döntésbe, mint azok, akik nem kaptak ilyen formában bátorítást. Levav szerint ez hasonló jelenség, mint amikor nyári tábor előtt a kisgyerekek lopva még egyszer megölelik anyjukat, mielőtt felszállnának a buszra.
Nem az érintés az egyetlen módja a megnyugtatásnak és a bátorításnak.
A Wisconsini Egyetem tudósai 7-12 éves gyerekeket hoztak stresszhelyzetbe azzal, hogy matematikai feladatokat adtak nekik és arra kérték őket, hogy nyilvános beszédeket tartsanak társaik előtt. A feladatok után a néhány gyerek rögtön találkozhatott édesanyjával, de a többieknek csak egy rövid telefonbeszélgetést engedélyeztek. A kutatásból kiderült, hogy utóbbi tanulóknak anyjuk hangjának a hallatára ugyanolyan mértékben nőtt meg az oxitocin-szintjük (a bizalomért és a félelemérzet csökkentéséért felelős hormon), mint azoknak, akik meg is ölelhették anyjukat, ráadásul stressz-szintjük is ugyanannyira csökkent. Ezek az eredmények tudományosan is megmagyarázzák, hogy a gyerekek és a felnőttek nagy része miért az édesanyjánál keresi a vigaszt, ha valami rossz történik vele.
„Ezek a felfedezések teljesen alapvetőek és logikusak, hiszen édesanyánk volt az első, aki a karjában tartott minket és szeretetet, nyugalmat adott nekünk, ez a kötődés pedig egy életen át tart”
– mondta Levav.
[/sociallocker]