Eddig sokan úgy gondolták, hogy a hit, a vallás egy különleges pszichológiai élmény, de egy új kutatás megállapította, hogy a hit semmiben sem különbözik attól, mint amikor teljesen más, vallástól független dolgokon gondolkozunk, legalábbis az agy szempontjából.
A tudósok hívő és nem hívő emberek gondolatait hasonlították össze és arra az eredményre jutottak, hogy bár különböző véleményen vannak, agyuknak ugyanaz a része aktiválódik, amikor a vallással vagy bármi mással kapcsolatban töprengenek.
A Kaliforniai Egyetem kutatói funkcionális MRI-vizsgálatnak vetették alá 15 hithű keresztény és 15 nem vallásos önkéntes agyát, miközben különböző állításokról kellett eldönteniük, hogy igazak vagy hamisak-e. Az állítások között voltak vallásos („Léteznek angyalok.”) és nem vallásos („Nagy Sándor egy nagyon híres hadvezér volt.”) témájúak is. Az derült ki, hogy amikor az alanyok elhittek egy állítást, akár vallásosat, akár nem vallásosat, minden esetben agyuk ventromediális prefrontális kérge mutatott nagyobb aktivitást – az agynak ezt a részét tartják részben felelősnek az érzelmekért, a jutalmazásért és az önábrázolásért.
Bár a nem vallásos résztvevők elutasították azon állítások felét, melyeket a hívők elhittek, világossá vált, hogy mindkét csoport agyában ugyanazok a folyamatok mentek végbe, amikor elhittek és amikor elutasítottak egy állítást, függetlenül annak tartalmától.
„Az a tény, hogy hívőknél és a nem vallásos embereknél is ugyanazokat az agyi folyamatokat figyeltük meg annak ellenére, hogy teljesen eltérően gondolkodnak a vallásról, nagyon meglepő”
– mondta Jonas Kaplan, a kísérlet egyik kitalálója.
A kutatás eredménye megcáfolja azt a gyakori (téves) véleményt, miszerint a vallásos hit valamilyen módon különbözik az emberek egyéb hiedelmeitől.
„Az, hogy abban hiszünk, hogy a Nap is egy csillag, az agy szempontjából ugyanolyan, mint amikor abban hiszünk, hogy Jézust egy szűz anya szülte”
– tette hozzá Sam Harris, a Kaliforniai Egyetem másik munkatársa.