Az alkímia nem egy módszer a viselkedési változások előidézésére a gépezetben; ez egy módszer a sokkal mélyebb szinten bekövetkező változások jelzésére. Nem ok, hanem hatás, a lényegi önmagunk belső evolúciójának visszatükröződése.
Általában azt hisszük, hogy az egész élet előttünk áll ennek a feladatnak az elvégzésére, de az igazság az, hogy az energiánk az átalakuláshoz szétoszlik, ahogy egyre idősebbek leszünk.
Még azelőtt véghez kell vinnünk a transzformációs folyamatot, hogy kifogynánk a lendületből és rugalmasságból, ami elengedhetetlen az átalakulás alkímiai folyamatához.
Az alkímia egy olyan tudományág, amelyben az egyén arra használja a gépezetet, hogy különböző anyagokat finomítson, keverve, szétválasztva és feldolgozva őket különböző eszközökkel, hosszú időn keresztül, alacsony hőfokon – ami a kérlelhetetlen és szilárd figyelem alkalmazását jelenti – ami a gépezet kémiai és elektromos mutációját idézi elő, ami csak a tükröződése a lényegi önmagunk sokkal mélyebb, belső mutációjának.
Általános módszerekkel megtanulhatjuk a kémiát, ami egy nagyon is egyszerű tantárgy, amiben kémiai anyagokat öntünk egyik pohárból a másikba. Könnyedén láthatjuk és felmérhetjük az eredményeinket, mert a folyamat külsőleg zajlik.
Az alkímiai folyamatok során viszont az emberi biológiai gépezetben elrejtett vegyi gyárral van dolgunk.
Ebben az esetben nem csupán öntögetünk egyik pohárból a másikba. Ahhoz, hogy precíz eredményeket érjünk el, stimulálnunk kell nagyon határozott eszközökkel az agy és az idegrendszer meghatározott részlegeit, amelyek pedig stimulálni fogják az izom- és a mirigyrendszer kölcsönhatásait, kémiai anyagokat szabadítva fel hőhatás és elektromosság bevonásával, lényeges változásokat létrehozva a gépezetben.
Nem poharakkal és kémcsövekkel foglalatoskodunk, hanem nagyon apró kémiai változásokkal, amelyeket a mirigyrendszer, az agy, és az idegrendszer irányít. Ha pontosan tudjuk, hogyan kell stimulálni az agyat és az idegrendszert, akkor az stimulálni fogja a mirigyrendszert, az izomrendszert, és az érrendszert, stimulálva és késleltetve a kémiai változásokat.
A nyugati alkímiai hagyomány solve at coagula–nak hívja ezt a váltakozó stimulációs és késleltetési folyamatot.
Mivel az agyat és az idegrendszert stimuláljuk, nem pedig csupán egyik pohárból a másikba öntögetünk, kénytelenek vagyunk pszichológiai és érzelmi módszereket használni az agy és az idegrendszer stimulálásához, amelyek pedig stimulálni fogják a mirigyrendszert egy meghatározott módon, pontosan olyan változásokat létrehozva, amilyeneket szerettünk volna.
Tegyük fel, hogy pontosan tudjuk, mit akarunk tenni. Más szóval tegyük fel, hogy ismerünk egy határozott stratégiát a változásra.
Ha az általános megközelítést választanánk, és valamilyen szakácskönyvet vagy ilyesmit követnénk, pszichológiailag stimulálnánk a gondolatokat és érzelmeket, amelyek pedig stimulálnák és késleltetnék a kémiai és elektromos folyamatokat a gépezetben.
Ebben az esetben feltételezzük, hogy a mélyebb, belső átalakulás a gépezet változásának terméke, de az igazság az, hogy egyáltalán nem szeretnénk közvetlenül megváltoztatni a gépezetet; szeretnénk autótérképként felhasználni a változásokat a gépezetben, amely segítségével követhetünk egy mélyebb, belső változást.
Az alkímia nem egy módszer a változások előidézésére a gépezetben; ez egy módszer a bekövetkező változások jelzésére.
Ha követnünk kéne az alkímia jelzéseit, megpróbálva mesterségesen létrehozni alkímiai eredményeket közvetlenül a gépezetben, a mélyebb, belső változás nélkül, amelynek csak a tükröződései, nem látnánk valós eredményeket; a hőmérő hőmérsékletének megváltoztatása még nem változtatja meg a test hőmérsékletét.
Az igazi alkímia nem ok, hanem hatás, a lényegi önmagunk változásának visszatükröződése.
Egy alkímiai füzet olyan, mint egy utazó feljegyzései, egy napló, egy térkép, amely jelzi a gépezetben a mélyebb, belső mutáció által létrehozott változásokat. Ilyen módon, az emberi biológiai gépezetet lehet úgy is használni, mint transzformációs szerkezet, és úgy is, mint bio-visszacsatolásos készülék, amely a keletkezett transzformációs változásokat mutatja ki, azáltal, hogy jelzi a gépezetre gyakorolt hatásukat.
Az alkímia összes látszólagos bonyolultsága eltűnik, amikor rájövünk, hogy az összes alkímiai jelzés a lényegi önmagunk halmozott sorrendben keletkező valós változásainak eredménye, nem oka.
Tehát az alkímiai füzetekben jelzett alkímiai sorrend a lényegi önmagunk evolúciójának térképe.
Amikor egy alkímiai esemény megy végbe a gépezetben, leellenőrizhetjük a térképen, hogy lássuk a haladásunkat és meghatározhassuk a következő lépésünket a munkastratégiánknak megfelelően.
És biztosak lehetünk abban, hogy ez a változás bekövetkezett a lényegi önmagunkban, hacsak nem hatottunk közvetlenül a gépezetre, azért hogy mesterségesen hozza létre ezt a változást, csupán a mi személyes megerősítésünk érdekében.
Létre lehet hozni mesterségesen az alkímiai változásokat a gépezetben anélkül az ok nélkül is, amit Ős Oknak vagy Tiszta Víznek hívunk. Az Ős Ok a lényegi önmagunkban bekövetkező mély változás.
A katalizátor a gépezet, amely átalakulást okoz a lényegi önmagunkban, ami aztán tükröződik a gépezetben, amely így képes lesz további transzformációs hatást gyakorolni a lényegi önmagunkra, feltéve, hogy a gépezet ébren van és érvényesíteni tudja ezeket a transzformációs hatásokat, amelyek tükröződnek a gépezeten az átalakult lényegi önmagunk által.
Aztán az emberi biológiai gépezet egy másfajta transzformációs szerkezetté válik, amely másfajta változásokat hoz létre a lényegi önmagunkban, amelyek tükröződnek a gépezetben, másfajta változásokat létrehozva, amelyek a gépezetet egy kölcsönös, viszonos láncindítás emelkedő spiráljaként fejezi ki.
Ha ez a folyamat elkezdődik, nem lehet leállítani.
Ha a gépezet elalszik, a folyamat nem áll le, csak megszűnik folytatódni.
Az alkímiai egy halmozódó folyamat. Nem fejlődik vissza, csak esetleg nem folytatódik, akár százezer éven át.
Mindegyik teljes alkímiai folyamatnál a folyamat stabilizálva van. Nincs visszafordítás, tehát ha elkezdtük, be is kell fejezni, különben kénytelenek leszünk fájdalommal élni; ez a kupa nem fog elvándorolni tőlünk.
De ez csak az ideiglenes – az evolúció kiterjedtebb skáláján – megszűnése a folytatódás folyamatának. Nem a vég, nem egy leállás, nem megmenekülés. Nincs menekülés. Nem vagyunk idegenek itt. Nem egy másik bolygóról jöttünk ide.
Egy alkímiai füzet nem egy szakácskönyv; az egy térkép. Látjuk a különbséget egy szakácskönyv és egy térkép között? Egy szakácskönyvet úgy követhetünk, mint egy receptet, visszafelé dolgozva.
Az egyik lineáris, a másik nem-lineáris. A szakácskönyvet lépésről lépésre követjük, de egy térképen oda nézünk, ahová akarunk.
Mit kell ténylegesen tudnunk az alkímiáról?
A gépezet felébresztése átalakulást idéz elő, és az átalakulás alkímiai eredményekben tükröződik a gépezetben.
Ha tudjuk, hogyan kell eredményesen használni a térképet, hogy megtaláljuk a kis piros nyilat, amely azt jelzi, „itt vagy”, és tudjuk, hogyan kell mozgatni ezt a kis piros nyilat a megfelelő időben, más szóval, ha felismerjük a változásokat a gépezetben a megjelenésükkor, azáltal, hogy figyelmünk egy részét a gépezeten tartjuk, akkor minden szükségeset tudunk az alkímiáról, a térkép részleteit kivéve, amit viszont mindenki megtanulhat a gépezet felébresztésének folyamata során.