A közelmúltban elvégzett, szemmozgást kutató kísérletekből kiderült, hogy az emberi pislogás az eddigi hiedelmekkel ellentétben nem teljesen véletlenszerű és fontos információk szűrhetők le abból, hogy ki mikor pislog.
Az eddigi, szemmozgást figyelő kutatások során szinte egyáltalán nem szenteltek figyelmet a pislogásnak a tudósok és a néhány századmásodpercig tartó szemlehunyást egyszerűen hulladékadatként kezelték a kísérletek kiértékelésénél.
Egy új megfigyelés szerint azonban ennek igenis nagy szerepe van a figyelem megítélésénél, mivel minél többet pislogunk, annál valószínűbb, hogy az adott dolog nem köti le a figyelmünket. A felfedezés nagy segítség lehet annak tanulmányozásában, hogy az autisták miként viszonyulnak a világhoz és melyek azok a dolgok, melyekkel megragadható a figyelmük.
Warren Jones, az Emory Egyetem tudósa volt az, aki gyermekekkel végzett kísérletei során felfedezte, hogy a pislogás korántsem annyira véletlenszerű, mint gondolnánk. Amikor különböző felvételeket nézetett a résztvevő gyerekekkel, megfigyelte, hogy az érdekes, magukkal ragadó részeknél jóval kevesebbszer pislogtak.
„Úgy látszik, pislogásaink időzítéséből és számából következtetni lehet arra, hogy mekkora érdeklődést mutatunk valami iránt”
– mondta Jones.
A kutató szerint az autista gyermekek jobb megértésében is nagy szerepe lehet a felfedezésnek. Egy újabb kísérletben autista és átlagos gyermekekkel nézetett meg egy komoly érzelmi töltettel rendelkező és egy akciódús jelenetet. Az egészséges gyerekek mind felhagytak a pislogással, amikor az első jelenetnél elérkezett az érzelmi rész kicsúcsosodása. Az autisták ezzel szemben változatlanul pislogtak a jelenet végéig, az akciójelenetnél azonban láthatóan lekötötte a figyelmüket a gyors mozgás, mivel abbahagyták a pislogást.
Ebből a kísérletből tehát arra lehet következtetni, hogy az autista gyermekek figyelmét kevésbé lehet az érzelmeikre hatva lekötni, annál inkább gyors mozgással. A módszer segítségével a jövőben még több dolgot lehet majd megtudni az autizmusról és sokat segíthet az olyan gyermekek megértésében, akik nem tudnak beszélni.
Forrás: ScientificAmerican.com