A szervezeteknek, mint az egyéneknek is el kell dönteniük, mi végre vannak a világon, mielőtt még eldöntenék mi t is tegyenek. Nem menekülhetünk el az elől, hogy a világ kapcsolatok és viszonyok halmaza, már csak azért sem, mert minél inkább arra koncentrálunk, amiben a legjobbak vagyunk, annál inkább szükségünk van, lesz mások szakértelmére. Az önellátás, a függetlenség kósza ábránd, illúzió csupán.
Szembesülni önmagunkkal, találkozni másokkal, az egyén és az egyes szervezetek, az intézmények és az egyén, és a közösségek találkozása talán korunk egyik legbonyolultabb kérdése. Az angolszász világban az egyén a kiindulási pont, de Németországban, Japánban és legfőképpen Kínában hagyományosan a közösségnek van elsőbbsége.
Önmagunk keresését, melyet paradox módon gyakran a másokkal fenntartott kapcsolataink alapján tudunk gyakorolni. Megfelelően önzőnek lenni, annyit jelent, hogy elfogadjuk annak a felelősségét, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, azáltal, hogy találunk egy rajtunk túlmutató, nálunk nagyobb célt…