Az információ evolúciós értelemben két elektromos mező összeütközése révén továbbítódik. A lényegi önmagunk elektromos mezője olyan változáson megy keresztül, ami szükséges ahhoz, hogy megszabaduljon a kényszerítő elektromos vonzódásától az emberi biológiai gépezethez.
A munkánk kezdetén a gépezettel, mint elektromos mezővel, a torzulások szétoszlatásán fogunk dolgozni, amelyek beékelődtek az izmokba és az izmok körüli részekbe.
Később hatástalanítani fogjuk az adatfeldolgozót is magában a gépezetben, ami után a látódombot fogjuk megcélozni, ami a szokások elsődleges forrása. Azon fogunk dolgozni, hogy felderítsük a gépezet szerves hajlamait és fixációit.
Aztán a figyelmünket a második szintnek szenteljük, a lényegi önmagunk elektromos mezőjét megcélozva.
Ezen a ponton a legérzékenyebb beállításokat alkalmazzuk a mérőkészüléken, hogy leolvashassuk a rendkívül apró elektromos hatásokat és jelenségeket, amelyek a gépezet domináns elektromos tevékenységének eltávolítása révén keletkeztek. Erről később még beszélünk azzal összefüggésben, hogy a gépezet hajlamos alvó állapotban érvényesíteni a saját akaratát, de teljes akarathiányban szenved éber állapotban, amely során a lényegi önmagunk viszonylag gyenge akarata aktívvá válik abban az értelemben, hogy többé már nem nyomja el a gépezet akaratának domináns ereje.
Az a képességünk, hogy életben maradjunk a negyedik dimenzióban azon fog múlni, hogy mennyire bizalmas viszonyban leszünk vele.
Egy zéró-gravitációs szimulátorban az orbitális repülés és az űrrepülés körülményeit ismerhetjük meg.
Éber állapotban, hatékonyan reprodukálhatjuk a magasabb dimenziók tapasztalatát; megtanuljuk, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy a magasabb dimenziókban dolgozhassunk és életben tudjunk maradni.
A lényegi önmagunk egy elektromos mező és a gépezet olyan elektromos mezőt hoz létre, amely nekiütközik a lényegi önmagunk elektromos mezőjének.
A lény kikristályosodott elektromos mezője helyettesíti a gépezetet, mint anyagtestet. A gépezetet, mint anyagot, egy állandósult elektromágneses kép helyettesíti. A kikristályosodott elektromos mező a saját tükörképének tükörképévé vált.
Ha a gépezet transzformációs szerkezetként működik, akkor a gépezetnek, mint elektromos mezőnek végül olyan alakot kell öltenie, amilyen majd a lényegi önmagunk lesz, legalábbis elektromos értelemben.
Mit tanulhat a lényegi önmagunk a gépezettől? Szellemi értelemben semmit és rá kell jönnünk, hogy elektromos értelemben tanulni, amit a mi szokásaink szerint úgy neveznek, hogy „megérteni”, teljesen különbözik attól, amit általában a „tanulás” alatt értünk.
Az információ evolúciós értelemben két elektromos mező összeütközése révén továbbítódik. A lényegi önmagunk elektromos mezője változáson megy keresztül – amit mi „átalakulásnak” hívunk, ami alatt azokat a változásokat értjük, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megszabaduljon a kényszerítő elektromos vonzódásától az emberi biológiai gépezethez, amelyben jelenleg önkéntelenül letelepedett – a gépezet elektromos mezőjétől való „tanulásnak” eredményeként.
Azaz, tanul a gépezet elektromos mezőjétől, ha a gépezet nem alvó állapotban van és a mező nem sérült meg vagy torzult a kondicionálástól.
Továbbá, egy másik tényezőre is szükség van, ha a gépezet a lényegi önmagunk tanáraként akar szolgálni, felülírva a lényegi önmagunk mezőfunkcióit a sajátjaival.
Bár a gépezet szeretne, bizonyos szempontból, transzformációs szerkezetként működni, ugyanúgy, ahogy minden élőlény „szeretné” teljesíteni valódi objektív funkcióját, mégis, erős védelmi mechanizmust fejlesztett ki az éber állapot ellen. Ezt hamarosan részletesebben is megvitatjuk, a gyakorlati módszerre koncentrálva, ami a gépezetet éber állapotba hozza.
Minél nagyobb a gépezet elektromos mezője a lényegi önmagunkéhoz képest, annál valószínűbb, hogy a fertőzés elve megváltoztatja a lényegi önmagunk elektromos mezőjét.
A hasonló hatással van a hasonlóra, míg végül, a hasonló hasonlóvá válik, jelezve a lényegi önmagunk lehetséges evolúciójának pontos módszerét.
Érintsünk meg egy tűt egy mágnessel. Mi történik? A tű enyhén mágnesessé válik. Az elektromágneses mezője enyhén igazodik a mágneséhez.
Többször érintse meg a lényegi önmaga elektromos mezőjét a gépezet elektromos mezőjével és a lényegi önmaga igazodik a gépezethez.
Használhatjuk a felébresztett gépezetet arra, hogy érvényre juttassuk akaratunkat, felállítsuk saját szabályainkat, törekedjünk egy-két jelentéktelen dologra, vagy érvényesíthetjük az akaratunkat a gépezet felébresztésére a lehetséges evolúciónk érdekében.
Olyan helyzetbe kerülhetünk, amelyben a gépezet elektromos elzárásait ideiglenesen eltűntetik a mesterséges eszközök – drogok, hipnózis, vagy valamilyen fajta sokk – és a gépezet azonnal úgy működik, ahogy működnie kell, mint egy tiszta, élénk, élő elektromos szerkezet.
Egy olyan tapasztalat során, amikor a gépezet elektromos mezője ideiglenesen meg van tisztítva mesterségesen a torzulásaitól, a hullámvasúton ülő ember összes önkéntessége a miénk.
Kénytelenek vagyunk magatehetetlenül szemlélni saját magunkat, ahogyan egyik állapotból a másikba csapódunk, gyengéden, de kérlelhetetlenül sodródunk keresztül ezeken a tapasztalatokon.
Véletlenül vagy szándékosan észlelve egy másik dimenziót, átlépve a korlátot egy másik dimenzió felé, észrevehetjük a jelentőség és az értelem hiányát – a logikai összefüggés hiányát; és mégis, ugyanakkor, hirtelen megtapasztalhatjuk mindennek a mély, élő összefüggőségét – minden alany, tárgy és önmaga egyben.
Egynél több dimenziónak egyidejű észlelése nagyon szokatlan, ennél sokkal gyakoribb, hogy először egy dimenziót észlelünk, és aztán egy másikhoz visszatérünk. A megszokott észlelés egydimenziós.
A normálisan működő emberi lénynek képesnek kell lennie egyidejűleg több dimenziós szintet észlelni és több dimenziós szinten működni.
Az egydimenziós észlelések az elkülönülés illúzióját keltik, de ha képesek vagyunk többdimenziós lényként működni, akkor úgy fogjuk látni magunkat és környezetünket, mint miniatűr elektromos mezőket, anomáliákat egyetlen óriási elektromos mezőn belül, és végül a lényegi önmagunk elektromos mezője stabilizálni fogja magát az átalakult állapotban.