Az emberi biológiai gépezet egy erős, domináns elektromos mező, amely – ha a transzformációs funkciói aktiválva vannak az éber állapot által – elektromosan hat a lényegi önmagunkra…ami egy másik, gyengébb, de kifinomultabb elektromos mező, amely a valódi önmagunkat alkotja.
Több száz évvel ezelőtt, Luigi Galvani ideje előtt, aki az anatómia professzora a Bolognai Egyetemen Olaszországban, nagyon keveset tudtunk az emberi biológiai gépezetről, és ekkor még senki sem gondolt arra, hogy alkalmazza Galvani tapasztalatait az izom elektromosságról arra az elképzelésre, hogy az emberi lény egy elektromos mező egy nagyobb elektromos mezőn belül, amit biológiai életnek hívunk.
Galvani felboncolt néhány békát. Megérintette az egyik béka leválasztott lábát két különböző fémmel, enyhe elektromos áramot idézve elő a lábban. Megdöbbenten látta, hogy a láb rángatózik és összehúzódik az izomgörcsöktől, annak ellenére, hogy a lábat tejesen elkülönítette a béka testétől.
Galvani meg volt róla győződve, hogy az elektromosság a hajtóereje a test motor funkcióinak, idegrendszerének és agyának; hogy az állati elektromosság maga az élet-erő.
Ezt az elképzelést népszerűsítette Mary Wollstonecraft Shelley, a Frankenstein című romantikus regényében.
Ez képezte a modern tudomány felfedezéséinek alapját, mely szerint az emberi gépezet egy tároló kondenzátor az elektromossághoz, amit az elektromosság szabályoz, és az agy egy olyan kondenzátor, amely rejtett elektromos erővel van feltöltve, készen áll bármelyik pillanatban feltölteni egy ideget, összehúzódásra késztetve a megfelelő izmot.
Használhatjuk ezt teljesen más módon is, ha tudjuk, hogy pontosan mely szellemi és érzelmi kulcsokat kell aktiválni ahhoz, hogy létrehozzuk a gépezettől elvárt reflex reakciót.
Most a tudósok az egész világon azt próbálják bebizonyítani, hogy amit a hajdani iskolák tanítottak, hogy az emberi lény lényegében egy elektromos mező, az igaz.
Az iskolák régóta azt tanítják, hogy az emberi lény megszokott körülmények között, az élet általánosan szokásaihoz igazodva, csak részben képes létrehozni ezt az elektromos erőt, viszont az emberi biológiai gépezet gyorsan átalakítható egy erős élő dinamóvá, amely képes az elektromos erő óriási egységeit létrehozni, és ezzel a tiszta élet-erővel rezeg minden idegben és izomrostban.
Ez az élő elektromos dinamó, melyet a tudomány igazolt, csak egy kis része az evolúciós folyamatnak, mégis, ez a titok, amit azokból az ősi tanításokból vontak le, melyek évszázadokon keresztül rejtettek maradtak az emberi élet főáramlata előtt, felhasználható az emberi biológiai gépezetet éltető energia tárolójának kiépítéséhez.
Végül szükségszerűen rájövünk, hogy az igazi uralom önmagunk felett az, ha uraljuk az elektromos mezőt, amely önmagunkat alkotja.
A legtöbb emberi lény nem csak hogy nem képes élő elektromos dinamóként működni; lemerült akkuval működnek, mivel az elektromos erejük szertefoszlik az idegi nyugtalanságtól, izgatottságtól, aggodalmaskodástól, helytelen táplálkozástól, egyenetlen légzéstől, mélabútól, erős ingerlékenységtől, érzelmi felfordulásoktól, és a gépezet más romboló szokásaitól.
Az elektromosság az idegközpontokban és az agyban tárolódik, de könnyedén lehet növelni ezeknek az energiáknak a potenciálját, pusztán azzal, hogy kiiktatjuk ezeket a rossz szokásokat, és aztán felébresztjük a gépezetet.
A gépezet funkciója, mint gépezeté elektromos és kémiai is. Például, amikor a gépezet megdöbben, megijed, vagy izgatott, automatikusan adrenalint bocsát ki, és azonnal határozott kémiai és elektromos változásokat érzékelünk.
Az egyik ilyen változás, hogy a bőr izzad, sósvizet juttatva a felszínre, ami csökkenti a bőr ellenálló képességét, ahogy azt mindenki tudja, aki a fizika alapjaival tisztában van.
Az áram sokkal gyorsabban terjed sósvízen keresztül, és a sósvíz oldat jelenléte a bőrön jobb vezetővé teszi azt.
A mozgás központ a farok-agyban továbbítja a jeleket azokhoz az izmokhoz, amelyek a mozgatni kívánt testrészben vannak, és azok az izmok összehúzódnak az izomba érkező elektromos erőnek megfelelő mértékben.
Letesztelhetjük ezt a tisztán galvanikus reakciót úgy, ha egy halott izomba vezetünk elektromos áramot. Az izom ennek megfelelően összehúzódik és ellazul az elektromos áram hozzáadása és megszüntetése révén.
A szokványos izomfeszülés nagy része az elektromos erő túltengésének eredménye az izmokban. A szövet feszültté válik, ahogy az elektromos ellenállás felerősödik.
Az izom feltöltődik, és nem képes kiengedni. Úgy mondjuk, hogy az elektromos erő elakad az izomban.
Egy bizonyos ponton ez az elektromos erő felhalmozódik, és aztán görcsösen kiszabadul. Az izom úgy viselkedik, mint egy kondenzátor mikro-feszültség és mikro-áramerősség alatt.
Úgy gondoljunk az emberi biológiai gépezetre, mint egy transzformációs szerkezetre, amely, mivel az egy erős, domináns elektromos mező – ha megfelelően aktiválják, azaz, ha ébren van – elektromosan hathat a lényegi önmagunkra, ami egy másik, gyengébb, de kifinomultabb elektromos mező.
A felébresztett emberi biológiai gépezet hatása alatt, a lényegi önmagunk egy sor átalakuláson megy keresztül, amelyek elektromos jellegűek.
A nagyon parányi elektromos változások a gépezetben mikrovoltokban és mikroamperekben jelennek meg. Szinte az összes ilyen elektromos tevékenység a négy és huszonnyolc Hertzes, vagy ciklus per másodperces frekvenciaspektrumban van.
Némelyik elektromos mező nagyon ártalmas a gépezet kifinomultabb elektromos tevékenységeire nézve, és ezt figyelembe kell vennünk, ha azt várjuk, hogy transzformációs szerkezetként működjön.
Az egész bolygót áthatják az elektromágneses hullámok, melyeket különböző elektromos átviteli eszközök hoznak létre, például, a hatvan ciklus per másodperces normál elektromos áram.
Ezek a hullámok áthaladnak az atmoszférán és ártalmasak a transzformációs erőfeszítésekre. A munkánknak figyelembe kell vennie a különböző átviteli frekvenciák hatását, amelyek a szabványos hullámoktól kezdve a mikrohullámokig terjednek, és különböző elektromos forrásokból származnak, mint a rádió, az elektromos készülékek, erősáramú vezetékek, autók, telefonvonalak; mindenhol, ahol elektromosság van, ott megvannak a megfelelő elektromágneses hullámok is, és ezek a gépezetet és a lényegi önmagunkat is befolyásolják, főleg az elektromos energiát hordozó drótok.
Az elektromosság áramlása a drótban egy viszonylag hatalmas elektromos mezőt hoz létre a tengelye körül, ami új mintát alakít ki az őt körülvevő mezőben, olyat, mint amilyen egy számítógépes diszken jelenik meg, amikor gemkapcsot teszünk rá ezzel elektromos anomáliát idézve elő, egy helyi módosulást a mezőben, amit egy új, kisebb elektromos mező megjelenése okoz, a nagyobb elektromos mező tömegén belül.
Egy orosz városban, Minszkben működő rádióállomás rádióhullámokat küld az atmoszférán keresztül, amelyek nem csak az atmoszférában keletkező elektromos változásokon keresztül jutnak el hozzánk, de a földön keresztül is, azáltal, hogy enyhe változásokat hoz létre a föld mágneses szerkezetében.
Bár nem tudjuk a testünkben felerősödött rádiójelek formájában regisztrálni ezeknek az atmoszférikus elektromos anomáliáknak a vételét, mindazonáltal az összes átvitt elektromos jel, visszhang, ugrás és szökellés együttes hatása, és ez csak néhány a rádióhullámok bármelyik percben rajtunk áthaladó atmoszférikus jelenségei közül, soha véget nem érő mély topológiai torzulás sorozatot hoz létre a test helyi elektromos mezőjében.
A rádióhullámok, röntgensugarak, ultraviola sugárzás, magas frekvenciájú átvitelek és nagyon alacsony frekvenciájú átvitelek, mint amilyet például a tengeralattjárók és azok bázisa között használnak, és sok más mesterséges sugárzás, amit az emberi zsenialitás hoz létre, radikálisan megváltoztatja a Föld teljes elektromos erő mezőjét percről percre, a nap huszonnégy órájában.
A föld egy óriás mágnes és ahol mágnest találunk, ott elektromosságot is. Ahol gravitációt találunk, ott találunk elektromosságot és mágnesességet is.
A mikrováltozások a testben nem csak a test egészségét tudják befolyásolni, de a transzformációs szerkezeti magasabb funkcióját is.