Egy felnőtt ember életét tipikusan akkor tartja sikeresnek a külvilág, ha megházasodik, gyerekei születnek, jó munkát talál és sok pénzt keres.
Ezeknek az ellenkezője, például a válás vagy a rossz anyagi helyzet egyértelműen a kudarc, a szomorúság megtestesítője szokott lenni a boldogságról alkotott képünkben.
A boldogsággal és a boldogtalansággal kapcsolatos elképzeléseink azonban gyakran tévesek és általánosítóak és éppen ezek azok, melyek a valódi boldogság útjába állnak. Fontos, hogy túllendüljünk ezeken az általánosításokon, tudjuk, mi az, amit el szeretnénk érni és az élet nehezebb pillanataiban is megtaláljuk a jót és a hasznos tapasztalatokat.
Sonja Lyubomirsky, a „Boldogság tévhitei” című könyv szerzője szerint a boldogsággal kapcsolatos tévhiteket a társadalmi elvárások táplálják, de egyáltalán nem biztos, hogy az adott személynek valóban arra van szüksége a boldogsághoz, amit a külvilág látni szeretne tőle. Az „Akkor leszek boldog, ha…” és a „Nem lehet boldog, ha…” kezdetű általánosító megállapítások szintén a boldogság gyakori tévhitei közé tartoznak.
Mint arról fentebb szó volt, a külvilág boldognak és sikeresnek tartja a házasokat és elkeseredettnek az elváltakat. Valóban vannak egyedülálló emberek, akiket frusztrál az egyedüllét, ugyanakkor rengetegen élnek boldogtalan házasságban és sokan vannak, akik boldogok, hogy végre elváltak. A boldogság tehát az adott esemény körülményeitől is függ és attól is, miként készülünk fel ezen körülmények kezelésére.
Lyubomirsky szerint az emberek rugalmasak, sokkal rugalmasabbak, mint elsőre gondolnák. Könyvében egy 2010-es tanulmányra hivatkozik, mely arra mutat rá, hogy azok az emberek, akiket korábban valamilyen komoly csapás ért, általánosságban boldogabbak, mint azok, akiket nem és tapasztalataiknak köszönhetően könnyebben fel tudnak készülni az élet soron következő kihívásaira.