NLP, NLP tréning, Mély Belső Átalakulás

Hogyan segíthetik a tanulást a történelmi ferdítésekben gazdag filmek?

Hogyan segíthetik a tanulást a történelmi ferdítésekben gazdag filmek?

Friss kutatási eredmények szerint azok a filmek is hatékony tanulási módszerré alakíthatók, melyek készítőivel “elszaladt a ló” és elrugaszkodtak a valós történelmi tényektől.

Hogyan segíthetik a tanulást a történelmi ferdítésekben gazdag filmek?

A 2003-as, “Az utolsó szamuráj” című filmben Tom Cruise egy amerikai polgárháborús hőst alakít (Nathan Algren kapitány), aki az 1870-es években Meidzsi japán császár szolgálatába áll, hogy kiképezze az első modern japán hadsereget. Algren parasztokat, egyszerű földműveseket tanít meg a modern hadviselésre, például a lőfegyver használatára. Az új haderő feladata, hogy leszámoljon a régi hagyományokat és harci technikákat tisztelő szamurájokkal, a támadás során azonban Algren fogságba esik. Az amerikai tiszt ráébred, hogy a szamurájok értékrendje sokkal közelebb áll hozzá, ezért az ő oldalukra áll és segít nekik megvívni a harcot az ellen a hadsereg ellen, melyet ő maga hozott létre.

A film a kritikusok és a nagyközönség köreiben is komoly sikereket aratott, ami nem meglepő, hiszen a látványos kardcsaták mellett egy olyan izgalmas és lenyűgöző történelmi időszakot mutat be, melyről a legtöbb embernek fogalma sem volt korábban. Nem túlzás azt állítani, hogy a nézők többsége Az utolsó szamurájból tanulta a legtöbbet Japán “nyugatizálódásáról”.

Ez nem feltétlenül tűnik jó dolognak, hiszen a film tele van történelmi ferdítésekkel, vegyük például azt, hogy a valóságban nem az amerikaiak, hanem a franciák és a hollandok játszották a legfontosabb szerepet Japán modernizációjában a XIX. században. Emellett Algren karaktere többé-kevésbé egy francia tiszten, Jules Brunet-n alapszik, a film két évtized eseményeit sűrítette egybe az egyszerűség kedvéért és egy sztereotipikus, romantikus képet fest a szamurájokról.

Hogyan segíthetik a tanulást a történelmi ferdítésekben gazdag filmek?

Persze Az utolsó szamuráj nem egy dokumentumfilm és nem az a célja, hogy történelemre oktasson, mégis sok iskolában használják ezt és más hasonló filmeket hasznos oktatási eszközként. A tanítók szerint egy film sokkal inkább meg tudja erősíteni a tanult információkat, mint a száraz tankönyvi szöveg újbóli elolvasása. Hogyan lehet hatékony tanulási technika a filmnézés, ha a film nem teljesen hiteles történelmileg? Nem lehetséges, hogy többet árt, mint használ?

Egy pszichológuscsoport ezt szerette volna kideríteni, amikor gyerekeknek olyan filmeket vetítettek le, mint például Az utolsó szamuráj, az Amadeus, az Amistad vagy Az 54. hadtest. Az összes film egyaránt tartalmazott hiteles és elferdített történelmi tényeket is. A film megnézése előtt vagy után a gyerekek elolvasták a tananyagot, melyben pontosan le voltak írva a történelmi tények.

A film előtt felhívták a tanulók figyelmét arra, hogy a filmkészítők fantáziája időnként elrugaszkodhat a valóságtól. Az egyik csoport csak egy általános tájékoztatást kapott erről, míg a többieknek pontosan megmondták, hogy mire figyeljenek (Az utolsó szamuráj esetében például többek között arra, hogy a készítők megváltoztatták a főhős állampolgárságát).

Ezután letesztelték a gyerekek tudását. Mint kiderült, azok, akiket csak általánosságban figyelmeztettek arra, hogy eltérés lehet a film és a valóság között, csak azokat a részleteket tanulták meg helyesen, melyek a filmben és a tananyagban is megegyeztek. A többi részletet illetően azonban hibásak voltak az ismereteik, mivel a film elferdített verzióját tanulták meg és teljesen biztosak voltak benne, hogy az a helyes. Ez nem meglepő, hiszen a film által nyújtott vizuális élmény sokkal inkább meghatározó volt a számukra, mint a betűk egy papírlapon.

Hogyan lehet akkor mégis hatékony tanulási technika a filmnézés?

A tanulóknak az a csoportja, akiknek külön felhívták a figyelmét a történelmi torzításokra a filmekben, sokkal jobban szerepelt a teszten. Ez tanulási módszer csak akkor hatékony azonban, ha a hiba mellett a helyes történelmi tényt is elmondja a tanár, például: “Jól figyeljetek, amikor nézitek a filmet! Észre fogjátok venni, hogy a készítő megváltoztatta a főhős állampolgárságát franciáról amerikaira, ami történelmileg nem helyes, a valóságban nem így volt.”

Az ilyen és ehhez hasonló pontos figyelmeztetések hatására a diákok felismerték és megjegyezték, hogy a film mely részletei nem tükrözték a valóságot és később helyes választ adtak az ezekre irányuló kérdésekre. A film ilyen módon használható tanulási technikaként, hiszen a látványos jelenetek, fontos részletek megmaradtak a tanulók emlékezetében, ugyanakkor hozzájuk kapcsolódott a tanár figyelmeztetése is, miszerint nem fedik a valóságot és ugyanígy a helyes változat is.

Ha tehát a tanár az adott tananyag minden egyes részletével tisztában van, ki tudja szűrni a hibákat a filmekben és erre hatékonyan fel tudja hívni a tanulók figyelmét, megkönnyítheti saját munkáját és egy könnyű, élvezetes tanulási technikával ismertetheti meg diákjait.