NLP, NLP tréning, Mély Belső Átalakulás

A tíz legkomolyabb morális dilemma

erkölcsi dilemma

 – Te hogyan döntenél?

A legtöbbünk szerencsére soha nem kerül olyan rettenetes morális dilemmába, amiket a következőkben bemutatok, ennek ellenére nagyon érdekes lehet elgondolkodni, hogy hasonló helyzetben miként cselekednénk. A következőkben tíz olyan helyzet kerül bemutatásra, melyekben rendkívül nehéz és fájdalmas lenne dönteni.

Ha van kedved, kommentben írd le, hogy

Te mit tennél?

1. Koncentrációs tábor

erkölcsi dilemma

Fogoly vagy egy koncentrációs táborban. Egy szadista őr fel akarja akasztani a fiadat, amiért megpróbált megszökni. Azt akarja, hogy te rúgd ki a széket a lába alól, különben nemcsak a fiadat öli meg, de egy másik, ártatlan rabot is kivégez. Nem kétséges, hogy gondolkodás nélkül megtenné, ezért döntened kell.

Te mit tennél?

2., Baleset

erkölcsi dilemma

Mentőápolóként dolgozol és épp most hívtak egy balesethez. Amikor megérkezel látod, hogy a balesetet szenvedett kocsi a feleségedé. A legrosszabbtól tartva odarohansz és azt látod, hogy beszorult az autóba, de ül mellette egy másik férfi is.

A feleséged, bár alig van eszméleténél, rád néz és azt suttogja: “Sajnálom.” Először nem érted a helyzetet, de nézése elárulja, hogy a mellette ülő férfi a szeretője.

Hátrahőkölsz a szörnyű felismeréstől, de nincs sok időd tétlenkedni. Feleséged olyan súlyosan megsérült, hogy ha azonnali orvosi ellátásban részesül, akkor sem biztos, hogy túléli. Ránézel a mellette ülő férfira, akinek ömlik a vér a nyakán lévő sebből. Mindössze öt percig tartana megfékezni a vérzést és bekötözni a sebet, de ez azt jelentené, hogy a feleséged mindenképpen meghal. Ha viszont a feleségeddel foglalkozol, a férfi el fog vérezni, pedig a vérzés gyors elállítása biztosan megmentette volna.

Te kin segítenél?

3., Spamszűrés

erkölcsi dilemma

Rendszergazdaként dolgozol egy nagy cégnél, feleséged és kisgyermeked van, ezért nagyon fontos számodra a munkád, hogy el tudd tartani őket. A munkád részét képezi, hogy figyeled a cég levelezését. Ez általában mindössze annyit jelent, hogy továbbítod a címzetteknek azokat az e-maileket, melyek véletlenül elakadtak a spam szűrőben.

Egy nap az egyik dolgozó segítséget kér a help-desken keresztül, mivel elakadt az egyik bejövő levele. Általában ez egy unalmas rutinfeladat, de ezúttal észreveszed, hogy egy nagyon jó barátod feleségétől érkezett a kérés, ezért azonnal segítesz. A folyamat részeként meg kell nyitnod a levelet, hogy lásd, valóban nem spamről van szó, miközben átolvasod az üzenetet, rájössz, hogy a nő szeretőjétől érkezett és valószínűleg már elég régóta viszonyuk van a barátod háta mögött.

Továbbítod a levelet, de nem tudod, mi tévő légy. Az első reakciód az lenne, hogy azonnal felhívod a barátodat és beszámolsz neki arról, amit olvastál. Eszedbe jut azonban, hogy a cég szabályzata tiltja a magánlevelek tartalmának nyilvánosságra hozását, kivéve, ha életveszélyről van szó, így erről a levélről sem lenne szabad beszélned.

Ha elmondod a barátodnak, hogy felesége viszonyt folytat valakivel, előbb-utóbb kitudódhat, hogy megszegted a szabályzatot, még ha meg is kéred, hogy ne árulja el, hogy tőled tudja. Ebben az esetben biztosan elvesztenéd a munkádat. Ha viszont nem tájékoztatod a barátodat, azzal segítesz a feleségének abban, hogy továbbra is rendszeresen megcsalja, így a probléma később csak még nagyobb lehet.

Te mit tennél?

4., A szomszéd

erkölcsi dilemma

Van egy gyönyörű kislányod. Nyolc éves és mindig boldog, barátságos gyerek volt, de történt vele egy szörnyűség: megerőszakolták. Biztos vagy benne, hogy a szomszédod tette, a lányod ugyan a trauma miatt nem hajlandó megszólalni, de más módokon utalt rá, hogy valóban ő tette. Sajnos a rendőrségnek nincs elég bizonyítéka, hogy rábizonyítsa a bűncselekményt.

Próbálod rendbe hozni családod életét. Másik házba költöztök és mindent megteszel, amit csak tudsz, hogy segíts a kislányodnak feldolgozni a történteket, de nagyon úgy tűnik, hogy a történtek tönkretették az egész életét, ahogy a családodét is.

Egyik este elviszed vacsorázni a feleségedet és az étteremben egy másik asztalnál észreveszed a korábbi szomszédot. Egyedül eszik és szomorúnak látszik. Feleségeddel inkább gyorsan befejezitek az evést és távoztok. Másnap megtudod, hogy a férfi feleségét megölték. A rendőrség elég bizonyítékot talált, hogy rábizonyítsa a gyilkosságot. Először örülsz neki, hogy végre megkapja, amit megérdemel.

Ezután viszont eszedbe jut, hogy láttad őt az étteremben a gyilkosság idején, ezért tudod, hogy ő nem tehette. Talán felbérelt valakit, hogy tegye meg, de az is lehet, hogy egy betörő tette.

Leülsz és elkezdesz gondolkodni. Ha nem teszel semmit, a volt szomszédodat elítélik, de az igazi gyilkos megússza, ha viszont igazolod a férfi alibijét, akkor sem biztos, hogy valaha is megtalálják az igazi tettest, ráadásul lehet, hogy igenis van köze felesége halálhoz, hiszen akár fel is bérelhetett valakit. Persze az is lehet, hogy ebben ártatlan…

Te mit tennél?

5. A terhes nő

erkölcsi dilemma

Egy terhes nő barlangtúrán vesz részt. Ő megy legelöl és a barlang kijáratánál beszorul két szikla közé. Az árapály miatt a barlang hamarosan megtelik vízzel és mindenki meg fog fulladni, kivéve a nőt, akinek a feje kint van a barlangból. Szerencsére (vagy sajnos) az egyik túrázónál van dinamit. Úgy tűnik, a terhes kismamát semmiképpen sem lehet kiszabadítani a sziklák közül, csak robbantással. A robbanás biztosan meg fogja ölni, de ha nem használják a dinamitot, a többiek mind megfulladnak.

Mit tennél?

6. Tengerpart

erkölcsi dilemma

A családoddal elutaztok nyaralni a tengerpartra. A lányod hét éves és nagyon jóban van az unokahúgoddal, aki szintúgy hét éves. A két család nagyon közel áll egymáshoz, ezért a lányod megkér, hogy az unokahúgodat is vigyétek magaddal. Mivel korábban is nyaraltatok már együtt bármiféle probléma nélkül, beleegyezel.

Megérkeztek a partra és a lányok megkérdezik, hogy bemehetnek-e a vízbe. Megmondod nekik, hogy majd csak veled együtt mehetnek be úszni, de amíg kipakolsz a kocsiból, addig előre mehetnek és játszhatnak a homokban. Leszaladnak a partra, te pedig elkezdesz pakolni. Körülbelül öt perc múlva sikítozásra leszel figyelmes.

Leszaladsz a partra, hogy megnézd, mi a baj. Észreveszed, hogy a lányok nem hallgattak rád, bementek a vízbe, a hullámok pedig még beljebb sodorták őket. Mindketten küszködnek, főleg az unokahúgod, aki még annyira sem tud úszni, mint a lányod. Gyorsan beúszol, de rádöbbensz, hogy egyszerre nem tudod mindkettőt kimenteni, ezért meg kell hoznod egy szörnyen nehéz döntést.

Megvan benned az erő, hogy mindkettőt kividd a partra, de egyszerre csak az egyiket tudod kimenteni, ezért el kell döntened, ki legyen az első. Az unokahúgod alig tudja a víz fölött tartani a fejét és tudod, hogy ha a lányodat viszed ki először, szinte semmi esélye nincs a túlélésre. A lányod szintén küzd a hullámokkal, de valamivel jobban boldogul a vízben. Ha az unokahúgodat mented ki elsőként, körülbelül 50% esély van rá, hogy a lányod még életben lesz, mire visszaérsz a vízbe.

Te kit mentenél ki elsőként?

7. Gázolás

erkölcsi dilemma

Egyik reggel szokás szerint késében vagy a munkából, ezért a sebességhatárt túllépve sietsz, hogy minél előbb beérj. Menet közben ki szeretnéd cserélni a CD-t a lejátszóban és egy kis időre leveszed a szemed az útról, amikor hirtelen nekiütközöl valaminek. A kocsid megpördül és megáll, a mögötted jövők nem tudnak időben reagálni és sok kocsi összeütközik. Ahogy körülnézel, észreveszed, hogy elütöttél valakit, aki elég rosszul néz ki, sőt, több mint valószínű, hogy meghalt. Tudatosul benned, hogy könnyelműségeddel megöltél valaki.

Remegve kiszállsz a kocsiból, amikor meglátsz egy síró nőt. Ösztönösen megkérdezed tőle, hogy mi a baj. Könnyek között meséli, hogy elütött valakit, és közben az úton fekvő halott férfira mutat. Te sem érted a helyzetet, de úgy tűnik a nő azt hiszi, ő ölte meg a férfit és nem te. Bárki is vállalja a felelősséget, jó esély van rá, hogy hosszú időre börtönbe kerül. Ha hagyod, hogy a nő magára vállalja a gázolást, lehet, hogy megúszod, de előfordulhat, hogy kiderül az igazság és a hatóság félrevezetése miatt még hosszabb időre lecsuknak, mintha rögtön elmondanád az igazat.

Te mit tennél?

8. Drograzzia

erkölcsi dilemma

A feleségeddel és a 18 éves fiaddal Balira utaztatok nyaralni. Egy hetet töltöttetek ott és éppen indultok hazafelé. Mindhárman a reptéren vagytok és készen álltok a beszállásra, amikor egy fegyveres őr lép oda hozzátok drogkereső kutyával. A csomagjaitok mind egy kocsin vannak, a kutya odalép hozzájuk és elkezdi szaglászni őket. A feleségedét és a tiedét hamar otthagyja, de a fiad csomagja iránt komoly érdeklődést mutat.

Ránézel a fiadra, aki egy kissé idegesnek tűnik. Tudsz róla, hogy a nyaralás alatt elszívott egy-két füves cigit, de ezen kívül rendes gyerek, akivel soha semmi baj nincs. El sem tudod hinni, hogy olyan ostoba volt, hogy megpróbált marihuánát felvinni a repülőre. Fejben már készülsz rá, hogy komoly leckét adsz neki a felelősségről és az érett gondolkodásról, aztán beléd hasít a tudat, hogy Balin zéró tolerancia van érvényben a drogokkal szemben, ami azt jelenti, hogy élete végéig börtönbe zárhatják vagy ki is végezhetik, ha tiltott anyagot találnak a táskájában.

Ránézel a feleségedre és tudod, hogy ő is tisztában van ezzel. A biztonsági őr megkér, hogy nyisd ki a táskát, te megteszed, ő pedig elkezd kipakolni belőle és egy kis zacskó füvet talál a fiad holmija között. Rád néz és megkérdezi, hogy kié a táska. Válaszolnod kell, de nehéz döntés előtt állsz. A szemed sarkából látod, hogy a feleséged oda akar lépni és magára akarja vállalni az ügyet.

Te mit tennél? Magadra vállalnád inkább te vagy elmondanád, hogy a fiadé, esetleg hagynád, hogy a feleséged vállalja a következményeket?

9. Az őrült robbantó

erkölcsi dilemma

A rendőrség elkapott egy őrültet, aki azzal fenyegetőzik, hogy forgalmas helyeken bombákat fog robbantani. Sajnos már élesítette őket és nincs sok idő a robbanásig és több százan halhatnak meg. Az illetékesek a szokásos módszerekkel képtelenek elérni, hogy elárulja a pokolgépek pontos helyét. Semmit nem mond és ügyvédet kér. Erre nincs idő, ezért egy magas rangú tiszt kínzást javasol. Ez persze törvénytelen, de tiszt szerint ennek ellenére az adott helyzetben ez lenne a helyes döntés.

Te mit tennél? Egyetértesz vele? Ha igen, akár azt is elfogadhatónak tartanád, hogy a terrorista ártatlan feleségét vessék alá kínzásnak, hogy így bírják beszédre a férfit?

 Ha igen, miért?

10. Mentőcsónak

erkölcsi dilemma

Befizetsz egy tengeri hajóútra, de az utazás második napján meghibásodik a hajó és a kapitány bejelenti, hogy egy előre nem tervezett kitérőt kell tennetek emiatt. Pár órával később a kapitány már arról tájékoztat, hogy megsérült a hajótest, ezért be kell szállni a mentőcsónakokba és el kell hagyni a hajót.

A te mentőcsónakod leeresztés közben nekivágódik a hajó oldalának és egy lyuk keletkezik rajta, ahogy a vízbe ér, süllyedni kezd. Tízen vagytok a csónakban, ezért kitaláljátok, hogy ha kilencen folyamatosan dobálják ki a kezükkel a vizet a csónakból, amíg egy pihen. Így egymást felváltva valaki mindig tud pihenni. Ezzel a módszerrel talán öt órán keresztül is kibírjátok így.

Mikor épp neked van pihenőidőd, oldalra pillantasz és meglátod a másik csónakban a barátodat, akivel a hajón ismerkedtél meg. Int neked, hogy csatlakozz hozzájuk, mert még pont egy hely van a mentőcsónakjukban. Rájössz, hogy ha átmész hozzájuk, a sérült csónakban maradó kilenc embernek folyamatosan dolgoznia kell, pihenő nélkül, így legfeljebb két órán keresztül tudnak a felszínen maradni. Ha azonban nem élsz a lehetőséggel, később már nem gondolhatod meg magad, mert az ép csónak gyorsan távolodik a tiédtől, ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy öt órán belül odaér a segítség.  Körülbelül 30 másodperced van döntést hozni.

Te mit tennél? Maradnál és reménykednél benne, hogy öt órán belül megérkezik a segítség vagy inkább átúsznál a másik csónakba, biztossá téve megmenekülésedet, ugyanakkor drasztikusan csökkentve a sérült csónakban ülők túlélési esélyeit?

forrás: BigThink

A morál és erkölcs különbsége

A köztudatban valamiért ez a két szó ugyanazt jelenti, pedig csak közük van egymáshoz!

Nézzünk meg először két eltérő megfogalmazást az erkölcs és a morál fogalmának jelentéséhez és használhatóságához a modern társadalom viszonyai között először az amerikai Alasdair Macintyre-től, majd a magyar Nyíri Tamástól:

„A latinban akárcsak az ógörögben, nincs olyan szó amelynek a mi „morális” szavunk pontos fordítása lenne, vagyis nem volt ilyen szó, amíg a mi „morális” szavunkat vissza nem fordították latinra. A „morális” etimológiailag természetesen a moralis-ból származik. De a moralis szónak, akárcsak görög előzményének, az éthikosznak – Cicero a De fatóban e görög szó fordítására használja a moralis-t – az a jelentése, hogy „a jellemhez tartozó”, ahol is az ember jelleme nem más, mint állandósult diszpozíciói, amelyeknek megfelelően szisztematikusan inkább így, mint úgy viselkedik, ezeknek megfelelően van sajátos életvezetése. A moral jelentése korai előfordulásaiban nem más, mint a latin moralis fordítása, majd használják főnévként is. Ez utóbbi értelemben egy irodalmi mű „moral”-ja a szöveg által adott gyakorlati tanítás. A moral szó jelentése korai használatában nem ellentétes a „bölcs”, az „önérdekű”, vagy a „legális” és a „vallásos” szavak jelentéseivel. Jelentésben valószínűleg egyszerűen a „gyakorlati” szóhoz áll legközelebb. További története során kezdetben többnyire az „erkölcsi erény” (moral virtue) kifejezés része, majd önálló predikátummá válik, miközben jelentése folytonosan szűkül. A 16. és 17. században veszi csak fel felismerhetően modern jelentését, és válik használhatóvá az imént említett kontextusokban. A 17. század vége felé használják először a legszűkebb értelemben, amikoris elsősorban a szexuális viselkedésre vonatkozik. Hogy következhetett be, hogy „erkölcstelennek lenni” annnyit jelentett, ráadásul speciális, idiomatikus használatban, hogy „szexuálisan szabadosnak lenni?” (Macintyre 1999:61.)

Nyíri Tamás az etika alapjainak tárgyalásakor így ír e témáról: „A latin mos – ebből ered a morál – alapjelentése „akarat”. Mégpedig elsősorban az objektív értelemben vett akarat, ami szokásban erkölcsben, törvényben nyilvánul meg. Távolabbi értelemben a mos jelentheti az egyén akaratát is, szemléletét és lelkületét, de mindig vonatkoztatva a szokásra, erkölcsre és törvényre. A magyar erkölcs szó – legrégibb előfordulása a 14-15. század körül – eredete ismeretlen (…) Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy az erkölcs vagy morál az ethosz jelentésének felel meg, az elvont erkölcsiség vagy moralitás pedig ahhoz áll közel, amit az éthosz fejez ki: a cselekvés olyan minőségét, amely vállalja a jó iránti feltételen elkötelezettséget.” (Nyíri 2003:12-13.) Az ethosz és az éthosz eltéréseinek jelzése mögött az a különbség áll, amit egy közösség konvencionális erkölcse és absztraktabb szintű eszmékben megtestesülő erkölcsi értékrendje szintkülönbsége jelent, mely utóbbi egyetemesebb, mint a konkrét szokáserkölcs. De az egyetemes erkölcs gondolatával szemben azért szkeptikus Nyíri: „Már említettük, hogy az erkölcs azoknak a szabályoknak és értékeknek az összessége, amelyet általánosan elismer és magára kötelezőnek tart valamely emberi közösség. (..) Az erkölcs ilyenformán történelmileg kialakult képződmény, szabályok összessége, amely nem vihető át minden további nélkül más csoportok tagjaira, s amely együtt változik az ember történelmileg kibontakozó szabadságfelfogásával (..) Mindeddig nem sikerült még részerkölcsökből mintegy lepárolni az emberiség egyetemes erkölcsét. Nem azért mintha nem volna nagyon komoly egyetértés bizonyos alapértékekben és normákban, Nem nehéz belátni, hogy egyetlen erkölcs sem boldogulhat a szabadság, egyenlőség, emberi méltóság, igazságosság stb. eszméi nélkül. A probléma nem az általános szabályokból adódik, hanem alkalmazásukból (..) Miként alkalmazhatók az általános eszmék a különféle, történelmileg kialakult életformák és kultúrák kontextusában, azaz hogyan közvetíthetők a különböző klímájú, földrajzi helyzetű, vallási meggyőződésű, gazdasági fejlettségű, civilizációjú csoportoknak” (Nyíri 2003:17.)

A fogalmi megközelítések jelzésszerű bemutatása után kiindulópontként úgy foglalhatjuk össze az erkölcs fogalmát, mint a társadalom közösségének bevett meggyőződéseit, normáit és értékeit tagjai viselkedéseit illetően a jó és a rossz, illetve a helyes és a helytelen dimenziójában. Miután a társadalomban felnövekvő egyén szocializálja ezeket a meggyőződéseket, normákat és értékeket ezek belső döntési meghatározókká válnak nála, és a lelkiismeretben összegződik ezek működése, bűntudatot kiváltva az egyénben, ha az egyes szituációkban viselkedésében eltért ezektől, vagy jó lelkiismeretet biztosítva, ha ezekkel egyezően cselekedett, és ez megsokszorozza cselekvési energiáit. Az erkölcs mellett a „morál” kifejezést az egyes egyén erkölcsiségére, az erkölcsi renddel való egyezésére használhatjuk, így az egyéni morál és a társadalmi erkölcs ugyanannak a dolognak két oldalát jelenti, és attól függően, hogy melyik végéről közelítjük meg ugyanazt a kérdéskört, használjuk az egyik vagy a másik fogalmat.

Az erkölcs és a morál mai társadalmakban betöltött szerepét elemző írások egyik vitás pontja arra vonatkozik, hogy mennyiben maradt fenn még ma is egy társadalom erkölcsi normarendje, vagy ezzel szemben ez már eltűnt, és ma már csak absztrakt kulturális eszmék szintjén létezik a társadalom erkölcse Ez utóbbi álláspont egyik kifejeződése az un. diskurzusetika, amely szerint a mai társadalom egyéneinek egy-egy szituációban maguknak kell „kitárgyalni” és definiálni az absztrakt eszmék alapulvételével és azok konkretizálásával, hogy mi a morálisan helyes magatartás az adott szituációban. Azt a magatartási szabályt, amit egy mai társadalomban kényszerűen követni kell, ma már nem az erkölcsi normák mondják ki, hanem a jog szabályai. A konvencionális erkölcs e nézet szerint már eltűnt, és míg a normavilág területén a jog mellett már csak a szakmai és az illemnormák maradtak, az erkölcs absztrahálódott, és csak a kulturális eszmék szintjén fejtik ki hatásukat. Habermas megfogalmazásában: „…a poszt-tradicionális morál csak kulturális tudást jelent, míg a jog ezen túl még az intézményes síkon is kötelező erővel rendelkezik. A jog nem csak szimbólumrendszer, hanem ezen túl még cselekvési rendszert is jelent” (Habermas 1992:137). Nézzük meg közelebbről e nézet helytállóságát.

Nem vitás, hogy a társadalom szélesebb tömegeinek magasabb iskolázottságával, a munka világa és az életkörülmények komplexitásának növekedésével az egyes egyének reflexívebben viszonyulnak a közösségeik felől feléjük irányuló elvárásokhoz és viselkedési mintákhoz, mint az a tradicionális közösségekben a múltban lehetséges volt. Ezen a komplexebb társadalmi fokon a konvencionális erkölcsi-viselkedési szabályok absztrakt értékek és normák fényében megítélések alá esnek, és csak ha ezek fényében megfelelőnek tűnnek, követik az egyes emberek az ilyen elvárt magatartási mintákat. E mellett megfigyelhető, hogy az városiasodás következtében óriásivá növekedett komplexitás miatt egy sor szituációra már egyáltalán nincs pontos viselkedési szabály, és az embereknek maguknak kell kiválasztani a megfelelő magatartást. Ez az első ránézésre ’szabad döntést’ jelent, de ennek kereteit azért sokszorosan meghúzzák azok az absztraktabb normatív támpontok, melyek az adott közösség harmóniáját és funkcionálását védik tagjaik érintkezéseiben. Épp e szabad döntések – és naponta sok száz ilyen döntést kell meghozni egy-egy városi embernek – meghatározása történik meg az erkölcsi normák által adott keretek által. Nem viselkedhetünk „visszataszítóan” egy metrószerelvényben, nem foglalhatjuk el az egyetlen szabad helyet az idős embert fürgén megelőzve, aki alig áll a lábát, és még ezernyi erkölcsi norma létezik, amit ha valaki megsért, a környezete megvetést fejez ki iránta, és ha egy ismerőse egy ilyen cselekedetét látja, akkor „nem tekinti többé embernek”. A normálisan szocializált ember pedig bűntudatot fog érezni, és több bűntudat-érzést kiváltó viselkedése után minden külső helytelenítés nélkül, belső ösztönzéstől hajtva is az erkölcsi normák szerint fog cselekedni.

Fontos megjegyezni, hogy a nagyvárosi személytelenségben sokszor elesik a környezet helytelenítésének megnyilvánulása az erkölcsi normákból következő magatartás megsértése esetén – idegen emberre, főként felnőttre rászólni ezért kötekedésnek minősülne, és a rosszalló pillantások nem mindig jelentenek elegendő szankciót -, így ha fontos egy magatartási minta kikényszerítése, akkor a jogi normának és megsértése esetén jogi szankciónak kell belépni erre. Például a mozgássérültek autóinak fenntartott parkoló helyekre közvetlenül az áruházak bejárata mellett másnak beállni erkölcsileg elítélhető magatartást jelent, de igazán visszatartó a nagyvárosi személytelenségben csak az lehet, ha jogi szabálysértési eljárás követi az ez ellen vétőt. A morálisan tudatos emberek azonban a jogi szankció fenyegetésétől függetlenül sem állnak be ilyen helyre.

Itt kell kitérni Lawrence Kohlberg erkölcsszociológiai felméréseire az egyes ember morális tudatosságának fejlődéséről. Kohlberg fő tézisei a következők: az erkölcsi ítélőképesség fejlődése függ az intellektuális fejlődés színvonalától, és ettől függ az erkölcsi ítélet érettsége is. Az erkölcsi fejlődés világosan elkülönülő szakaszokból áll, kezdetben az erkölcsi megítélés fejlődése a gyermeknél a büntetés elkerülésére irányuló igyekezettől és a külső tekintélyektől függ, de autonómmá válásával később ez megváltozik, és e fejlődés mindenkinél ugyanazokon a szakaszokon megy végbe, még ha nem is mindenki jut el a legfelső szakaszokig. Kolhberg egy több évtizedig tartó empirikus vizsgálatsorozatot indított el, melyben kis gyerekek fejlődését kísérte végig, mindig visszatérve ugyanannál a csoportnál évtizedenként az erkölcsi ítélőképesség fejlődésének állására. Ez alapján egy ötszakaszos sémát dolgozott ki: az első és a második szakasz prekonvencionális szint, itt csupán a külső tekintély, és a cselekvést közvetlenül fizikailag befolyásoló tényezők – büntetés, jutalom – a fontosak. A konvencionális szint a következő, ez a 3. és 4. szakasz, ahol a közvetlen következményektől való függés csökken, és a család, illetve más fontos csoportok elvárásait, mint kötelességeket követnek. Itt a „jó fiú”, a „kedves lány”, a „jó feleség” mintájából származó normákat mint kötelességet követnek már, függetlenül a közvetlen büntetéstől vagy jutalomtól, és ezen a szakaszon a mások véleményére való figyelés a központi fontosságú, így a sztereotípiák rabjai is lehetnek ezen a szinten az erkölcsi ítélkezésben az emberek (3. szakasz), de a 4. szakaszon is – már átfogóbb eszmékkel felvértezve – a társadalmi rend és a tekintélykövetés a fontos. Végül a harmadik színt a poszt-konvencionális szint, az 5. és a 6. szakasz . Az 5. szakasz a társadalmi szerződések, a hasznosság és a személyiségi jogok erkölcsi ítélkezésben való érvényesítésének szakasza, ahol az emberek tudatában vannak az értékek és álláspontok viszonylagosságának, és megpróbálják kritikusan szemlélni a készen kapott normákat, és az egyének jogaiból kiindulva kritizálják ezeket, ha kell. Végül a 6. szakasz az elvi alapokon nyugvó „egyetemes princípiumok alapján való erkölcsi ítélkezés” szakasza. Ezt nem találta meg ugyan Kohlberg az empirikus felmérésében, csak feltette, hogy ez következik, mint legfelső szakasz. Igaz, hogy kritikusai ezt mint a liberális ideológiájából származó nézetet bírálták.

részlet: Pokol Béla: Jegyzetek az erkölcs és a morál szerepéről a modern társadalmakban című munkájából