NLP, NLP tréning, Mély Belső Átalakulás

A hímes tojás és a húsvéti nyuszi eredete – Ami még a Bibliában sincs benne

A hímes tojás és a húsvéti nyuszi eredete - Ami még a Bibliában sincs benne

Bár ma már a karácsonyt előzi meg a legnagyobb várakozás és felhajtás, mégis a húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe.

Mint azt a legtöbben tudják, ilyenkor Jézus Krisztus nagypénteki keresztre feszítéséről és vasárnapi feltámadásáról emlékeznek meg a hívők.

A húsvét egy nagyon különleges ünnep abból a szempontból, hogy nincs pontos dátumhoz kötve. Húsvét napja minden évben a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap, tehát mindig március 22. és április 25. közé esik.

A hímes tojás és a húsvéti nyuszi eredete - Ami még a Bibliában sincs benne

Az évek során olyan érdekes népszokások kapcsolódtak a húsvéthoz, mint a tojásfestés vagy a locsolkodás és a húsvéti nyúl is az ünnep elválaszthatatlan velejárója lett. Honnan erednek ezek? Van, amelyikhez tartozik keresztény legenda, de egyértelmű magyarázat egyikre sincs a Bibliában. Lássuk, honnan ered(het)nek ezek a szokások.

A hímes tojás és a húsvéti nyuszi eredete - Ami még a Bibliában sincs benne

Locsolkodás

Ez a szokás Magyarország mellett főként Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban a legismertebb. Csehországból már a XIV. századból is maradtak fent locsolkodásra utaló emlékek, míg Magyarországon egy a XVII. századból fennmaradt írásos emlék említi először. A szokás szerint a férfiak húsvéthétfőn hideg vizet zúdítanak a lányokra vödrökből vagy itatóvályúba dobják őket. Egy keresztény legenda szerint ez arra vezethető vissza, hogy a Jézus sírját őrző katonák szintén lelocsolták a jeruzsálemi asszonyokat, hogy elhallgattassák őket, amikor azok szét akarták kürtölni a feltámadás hírét. Mára már sokat finomodott ez a hagyomány, bár néhány helyen még űzik a hagyományos locsolkodást, leggyakrabban a férfiak már csak kölnit használnak egy locsolóvers kíséretében.

A hímes tojás és a húsvéti nyuszi eredete - Ami még a Bibliában sincs benne

Hímes tojások

A tojásfestés az egész világon elterjedt húsvéti hagyomány, de eredetéről kevés információ van. Egyes források szerint a hímes tojások már a pogány tavaszváró ünnepségeken is megjelentek, mint az új élet jelképei és a kereszténység átvette ezt, mint Jézus feltámadásának szimbóluma. Nem ez lenne az első hasonló eset, hiszen a karácsonykor szokásos fa- és lakásdíszítési szokások szintén a pogány időkből származnak.

Egy másik elgondolás szerint a tojásfestés csak a XIII. század környékén terjedt el. Mivel nagyböjt idején többek között tojást is tilos fogyasztani, az emberek feltűnő festésekkel jelölték meg a tojásokat, majd a húsvét elérkeztével elfogyasztották őket.

A kereszténység hitben élő legenda szerint azonban a keresztre feszítéshez van köze. A történet szerint egy asszony tojásokkal a kosarában állt meg a kereszt alatt imádkozni, Jézus vére rácsöpögött a tojásokra és ezért szokás pirosra festeni ma is a tojásokat.

A hímes tojás és a húsvéti nyuszi eredete - Ami még a Bibliában sincs benne

Húsvéti nyúl

A húsvéti nyúl egy a Mikuláshoz vagy a Jézuskához hasonló, ünnephez kötődő legendás alak, aki ajándékot, többnyire édességeket visz a gyerekeknek. A gyerekek gyakran készítenek fészket a nyúlnak, melybe többnyire répát és más zöldségeket is raknak cserében az ajándékokért. A nyulat a tojáshoz hasonlóan már az ókor óta termékenységi szimbólumként és az új élet jelképeként tartják számon, valószínűleg emiatt kötődik a húsvéthoz is. A húsvéti nyúl alakja egyes források szerint a XVI. századi Németországban tűnt fel először, ennek megfelelően eleinte csak Nyugat-Európában vált az ünnep szerves részévé és a húsvéti gyermekmesék szereplőjévé. Rövidesen azonban Európa több részére, köztük Magyarországra is eljutott, sőt, a XVII. századra már Amerikában is jól ismert alakká vált. Egy viszonylag új szokás szerint a szülők is készítenek édességeket, esetleg hímes tojásokat rejtő “fészkeket”, melyeket elrejtenek a házban vagy az udvaron és a gyerekek feladata, hogy megtalálják azokat.

felhasznált forrás: History.com