NLP, NLP tréning, Mély Belső Átalakulás

A Gépezet javítása

Támadás hajnalban: támaszpont a negyedik dimenzióban

Mivel az élettapasztalatok – amelyek emlékezetileg tárolódnak a test izmaiban – torzítják a gépezet elektromos mezőjét, ezeknek az általános elektromos mezőben jelentkező anomáliáknak a javítása szükségszerű ahhoz, hogy a gépezet hatásosan működjön, mint transzformációs szerkezet.

A Gépezet javítása

A gépezet az összes emlékét elektromágnesesen tárolja és elektrokémiailag átvitt instrukciók alapján engedi ki őket.

Az egész agy a számítógép információkezelői részének felel meg, amit processzornak hívunk, és az izmok az adattároló egységek; a központi idegrendszernek felelnek meg a sínek, amelyek az egész rendszert átszelik, közös referencia-bázist biztosítva, amelyre ráirányulnak az ellentétes töltésű feszültség variációk, amelyek a nyers elektromos feszültség elektromos hordozóhullámába zárt információt jelenítik meg; és az adat-visszanyerési mechanizmust az autonóm idegrendszer és az alap-agy jeleníti meg, amely az izom-idegi hálózat pontos részeinek stimulálása által hívja le az információt.

Szánjon arra egy percet, hogy tisztán lássa ennek a következményeit. Ez azt jelenti, hogy a gépezet teljes tapasztalati múltja az izmok kisebb elektromos mezőiben van tárolva.

Minden egyes új tapasztalat hajlamos befedni és utalni mindegyik hasonló korábbi tapasztalatra, vagy olyan tapasztalatra, amelyek hasonlónak tűnnek, akár azok, akár nem. A tároló mechanizmus nem képes meghatározni a megbízhatóságát a hasonlóság felmérésnek, és gyakran a látszólagos hasonlóság teljesen hamis.

A látszólag azonos tapasztalatok általában ugyanabban a memória részlegben vannak tárolva, bár nem szükséges ugyanarra az eseményre vonatkozniuk, és a hasonlóság lehet nem feltűnő egy közelebbi szemrevételezés során. A hasonlóságok alapulhatnak egyetlen elemen is a tapasztalaton belül, és ennek az elemnek nem kell valóban jelentősnek lennie.

Például, az események tűnhetnek hasonlónak a tároló mechanizmus számára, mert tartalmaznak egy tárgyat, amely mindkettőben közös, vagy egy színt, egy illatot, vagy érzést, ami a hasonlóság látszatát kelti.

Végül, mivel ezek a tapasztalatok elektromosan vannak tárolva az izmokban, a gépezet meggörnyed az évektől, az élettapasztalat puszta súlyától.

A benyomásokat, vagy emlékezeti eseményeket – olyan események, amelyeknek fizikai, matematikai és kémiai értelmük van – a gépezet az izmokban lévő különböző tároló elemekhez irányítja, nem feltétlenül megjelenésük sorrendjében, és főleg nem valamilyen rendezett logika szerint. Ezek akkumulálódnak az izomrendszerben a gépezet saját belső következtetése és hagyományos szokásai alapján.

Az izmok az úgynevezett izomelektromos áram által működnek, amit az izmokon keresztül futó ideghálózat vezet.

Ismételt ingerléssel, az izmok hajlamosak többé-kevésbé tartósan összeszorítva maradni, ami radikálisan torzítja az izmok alakját és funkcióját, következésképpen pedig torzítja a gépezet egészének elektromos mezőjét.

A tárolt információ torzítja az izmokat, mivel az izmok elektromos mezőként tárolják az információkat, amely mezőnek az alakja jeleníti meg az információt. Ezt a formált elektromos mezőt ki lehet úgy is fejezni, mint egy geometriai és algebrai matematikai funkciót, ami tükrözi az izom pontos információs tartalmát.

A Gépezet javítása

Az izmokon nagyon apró, kis ellenállású elektromos átviteli vonalak suhannak át, amelyek többé-kevésbé úgy viselkednek, mint az elektromos drótok, és a drótokhoz hasonlóan, elektromágneses zátonyokat és völgyeket hoznak létre maguk körül, amelyek tükrözik a funkcióikat, és amelyeket megváltoztat bármilyen szomszédos elektromos mező a hatáskörükön belül. Ugyanakkor ezek a szomszédos elektromos mezők is megváltoznak az elektromágneses zátonyok és völgyek hatására.

Ebben az értelemben véve, egy elektromos tároló szerkezet formája meghatározhatja a funkcióját, a funkció pedig kölcsönösen meghatározza az elektromos mező formáját, ahogy a tároló szerkezet alkalmazkodik a tartalmához és funkcióihoz.

Automatikusan, ahogyan egy tapasztalat rögzül az izomzatba, a helyi elektromos mező ennek megfelelően változik.

Az agy és az izom-elektromos rendszerek ismételt szándékos stimulációja és re-stimulációja, egy bizonyos idő után, ha alaposak vagyunk a módszerünkben, megváltoztathatja a körülötte lévő mirigyek és izmok kisebb mikroelektromos mezőit, aminek lehet olyan hatása, hogy aktiválja a gépezetet mint működő transzformációs szerkezetet, ami pontosan úgy működik, ahogy mi azt szeretnénk. Később majd még beszélünk az ideghálózat szándékos re-stimulációjáról.

Az ideghálózat az, ami szabályozza, irányítja és felügyeli a gépezet különböző funkcióit, és a látódomb összeolvasztja ezeket az információkat egy kiegyensúlyozott egészbe; aztán továbbítja az elemzését az érvelő központokba, amelyek további utasításokkal válaszolhatnak.

Sajnos a látódomb nem hallgat az érvekre.

A rendkívül lokalizált intra-és-infra-cellularis áram nem mindig jut be az ideghálózatba, de ha igen, akkor az a gépezet általános elektromos mezőjét is befolyásolja.

Amíg az agy központi adatfeldolgozóként működik, az izmok a tényleges adattárolási területek, és, mivel létrehozzák a saját mikro-mezőiket a sejtek szintjén, képesek függetlenül működni viszonylag magas szinten, a nagyagy irányítása nélkül.

Az izmok elektromos mezőjének módosulásai megváltoztatják a gépezet transzformációs szerkezeti funkcióját. Ha az ébrenlét ellenére sem működik hatásosan, szándékosan létrehozhatunk változásokat azáltal, hogy stimuláljuk az agy és az izom-elektromos rendszerek speciális részeit speciális feladatokkal, és visszaállítjuk a gépezetet, mint transzformációs szerkezetet.

Az idegrendszer drótjainak megszólaltatása, a gépezet javításának kategóriájába tartozik. Nem csak a gépezet átalakulására kell figyelnünk, hanem a gépezet helyreállítására is.

Mindegyik biológiai gépezet transzformációs szerkezetként működne, ha ébren lenne, de a gépezet által véghezvitt lényegi önmagunk vak átalakítása nem jelent semmi különöset, a gépezet működésében és az elektromos mezőben még a legkisebb eltérések is megváltoztathatják a transzformációs funkciót.

Még egy olyan durva eszköz is, mint a galvanikus bőr-reakció mérőkészülék – amit eredetileg Glame-Meter-nek hívtak és a bőr vezetőképességét méri a gépezet összes elektromos változásának szempontjából, melyet a XIX. század második felében Webster Edgerly talált fel, a Ralston Health Club alapítója, és később modern bio-visszacsatolásos szerkezetként gyártotta a Mathison Meter Company az 1950-es évek közepén Los Angelesben – pontos képet adhat nekünk a gépezet transzformációs szerkezeti működéséről.

A mérőeszköz, egy arányos Wheatstone-híd, ami összeveti a test elektromos ellenállását a híd egyik oldalán, egy ismert nehezéki ellensúllyal a híd másik oldalán, ugyanúgy, ahogy egy mérték skála összevet egy ismeretlen súlyt egy ismert súllyal, folyamatosan mintát vesz az összes kisebb elektromos mező összes elektromos eredményének átlagáról, logaritmusfüggvényként kezeli őket, ennek kontrasztjaként láthatjuk az anomáliaként – eltolódásként – feltüntetett elektromos ellenállást az általános elektromos mezőben olyan tisztán, mintha fényképen szemlélnénk őket.

Példa lehet erre a zene. A zenére mondhatjuk, hogy egy logaritmusfüggvény, amelyben az alaphangok összességének analóg mintavétele hangzik el a fülnek. Az analóg mintavétel meghatározott időszakonként történik.

Amit mi valójában zeneként hallunk, az annak az átlagmintája, ami megmaradt, miután a hang kategorikusan tönkre lett téve az ellentétes üveghangok és felhangok által.

Mi nem halljuk magukat az alaphangokat. Amit mi hallunk, az az alaphangok eliminálása- az eredeti hangok vezérhangja.

Miután az üveghangok és a felhangok tönkretették az alaphangokat, olyan hangokat kapunk, amelyek nem voltak képezve, az eredeti hangból visszamaradt hangokat.

Egy új alaphangot is beillesztenek ebbe az átlaghangba, és aztán a folyamat elölről kezdődik. Ezt az alapelvet minden gyermeknek meg kell tanítani még mielőtt a számtant tanulnák.

A galvanikus bőr-reakció mérőkészülék gyors, szinte folyamatos mintákat vesz az emberi biológiai gépezet teljes elektromos mezőjéről, de csak akkor olvas le, ha valamilyen anomália jelen van, valamilyen zavar az erőtérben.

Ha szándékosan aktiválnánk a memória néhány konkrét részlegét az izmokban, az elektromos anomáliát idézne elő, ami azonnal megjelenik kiírva a galvanikus bőr-reakció mérőkészüléken.

Meg kell értenünk, hogy nem akarjuk a gépezet funkciójának megváltoztatását, ami a viselkedését illeti, hanem csak a gépezet domináns elektromos mezőjének a javítását, aminek összetett hatása van a kifinomultabb elektromos mezőre, amit lényegi önmagunknak hívunk, amely hatást úgy is kifejezhetünk, mint egy folyamatosan változó összetett exponenciális egyenletet.

Csak nagyon kevés elméletre van szükségünk ahhoz, hogy alkalmazhassuk ezt az elképzelést. Például, lehet, hogy fogalmunk sincs az önmozgó járművek tervezéséről és azok technikájáról, de a megfelelő információk birtokában képesek vagyunk vezetni és még autót javítani is.

Ugyanígy, nem kell értenünk a pontos elektromos egyenleteket, amelyek az elektromos mezők kölcsönhatásáról szólnak, ahhoz, hogy használni tudjuk az alapelvet a gépezet, mint transzformációs szerkezet javításához.

Ahhoz, hogy teljesen megértsük, ismernünk kell a Reimann tér elméletet, a Wavicle elméletet, a helyi gravitációs hatásokról szóló elméletet, az alacsony energiájú plazma elméletet, az Általános és Speciális térelméletet – amelyen belül a Relativitás Törvényét a népszerűsítésétől nagyon is eltérő formában találjuk meg – a nuklein funkciók és a nem-töltéshordozó részecskék tömegvonzását, a valószínűség számítást, a határozatlansági elvet, a kvark-kvark viszonyt, vektoranalízist, energiaátvitelt, a nem-euklideszi geometriai függvényeket, a komplex-összekötött térfogatok topológiai függvényeit, az ütem-frekvencia rezgéseit, az elektromágneses viszonyulásokat a fény- és a hangspektrumhoz, és más rémisztő matematikai fogalmakat, amelyek két enyhén eltérő elektromos mező ütközésére vonatkoznak.

De mindez felesleges. Csupán megfelelő információkra van szükségünk ahhoz, hogy megtanuljuk a gépezet, mint transzformációs szerkezet javításának alaptechnikáit, nem a fizikai, érzelmi és szellemi funkcióit figyelembe vevő gépezet javítását.

Egy kis tanulással, még elméleti ismeretek nélkül is láthatjuk, mi szorul javításra.

A galvanikus bőr-reakció mérőkészülék határozottan jelezni fogja nekünk, hogy van-e jelen elektromágneses anomália – egy kiváltott reakció, amely elektromos ellenállást, beékelést mutat – az általános elektromos mezőn.

Mikrováltozásokat fogunk észrevenni a gépezet elektromos mezőjében. A tű fel-le fog mozogni az ohmos spektrumon, ötszáz és egymillió ohm között, amin belül a mérőkészülék a legkisebb elakadást is mérni tudja.

Megállapíthatjuk, hogy egy elektromos elzáródás teljes mértékben és tartósan lett-e megszüntetve a mérőkészüléken kijelzett reakció segítségével.

Szándékosan ismétlődően stimulálhatjuk az agy és az idegrendszer meghatározott részeit – egy precíz szekvenciális terv szerint – így szüntetve meg a helyi torzulásokat az elektromos mezőben, amelyek, amikor aktívak, elektromos anomáliaként mérhetőek, és határozott és kézzelfogható elektromos hatásai és tünetei vannak.

Ha az izmok elektromos korlátokba ütköznek, amelyeket a gépezet felébredés elleni védelmi mechanizmusa aktivált, akkor a mérőkészülék jelentősebb reakcióját észlelhetjük. Ha megszüntettük a torzulásokat a mezőben, hatástalanítjuk a védelmi mechanizmust és a gépezet természetszerűen éber állapotban marad, amíg szándékosan nem idézzük elő az alvó állapotot pihenés és a munkaenergia megőrzésének céljából.

A memória tartalma sem fontos; csak a lényegi önmagunk elektromos mezőjén általa létrehozott torzulásokra koncentrálunk. Nem tudjuk, hol van tárolva a memória, nem is igazán érdekel minket, mert a mérőkészülék segítségével képesek vagyunk behatárolni és hozzáférni a memória bármelyik részéhez, nem a tartalma és jelentősége által, hanem az elektromos ütközés által, a gépezet elektromos mezőjében keletkezett torzító hatások, zavarás, elzárás által.

A véletlenszerű memóriatárolás véletlenszerű memória hozzáférhetőséget jelent. Ha tudjuk, hogyan kell elektromos anomáliákat – eltolódásokat – bedobni magas reliefbe a teljes elektromos mező általános hátterében, akkor mindent tudunk, amit tudnunk kell ahhoz, hogy megjavítsuk a gépezetet, mint transzformációs szerkezetet, és hatástalanítsuk a gépezet felébredés elleni védelmi mechanizmusát.

De nincs időnk elemezni a gépezet működésének minden apró részletet. Egy teljes elemzés túl sok időt venne igénybe, és túl bonyolult lenne. És igazság szerint felesleges is. Gyorsabb és sokkal hatásosabb mindent megjavítani a gépezet transzformációs szerkezeti működésében, akár szükséges, akár nem.

A javítási munkánk során, speciális módon stimuláljuk az agyat és az idegrendszert, amíg az anomália, az elmozdított töltés, vagy elzárás eltűnik.

Mivel az elektromos energia, ami az izmokban és az ellenállásban volt tárolva, most az egész gépezet számára elérhető, az ideghálózat kitágul, aktívabbá válik és teljesebb mértékben aktivál, mivel az elektromos potenciál növekszik.

Ugyanakkor, az elzárások az ideg-izomrendszerből szintén eltűnnek, ami lehetővé teszi, hogy az egész ideghálózat szabadabb legyen. Az egész test egy hatékonyabb elektromos mezővé válik, amely határozottan hatással van arra az elektromos mezőre, amit lényegi önmagunknak hívunk.

Az elektromosság a testben, ami örvényekbe és zavarásokba tobzódott az izmokban és az idegrendszerben tárolt torzítási tényezők miatt, most szabadon áradhat, mint a gyermekkorunkban, mielőtt a kondicionálást és a gátlószereket előírta az élettapasztalat és mások arcjátékának sugallata, és a gépezet elektromos mezőjének eredeti alakja és állapota nagy általánosságban helyreállt.

A Gépezet javítása

Az elektromágneses anomáliák nem tűnnek fel újra, ha már egyszer megszűntek. Az információk és a memória nem vesznek el. Valójában hangsúlyt kapnak, mert jobban hozzáférhetővé válnak most, hogy megszüntettük az elektromos mező fájdalmas és nem kívánt torzulását, ami körülvette őket.