Olyan társadalomban élünk, amely az emberi gondolkodás középpontjába a fogyasztást és a felhalmozást helyezi. Az ember energiájának jelentős részét hiábavaló dolgokra fecsérli: harcol önmagával, embertársaival, harcol pozíciók megszerzéséért és megtartásáért. S eközben elsuhan az élet valódi értelme, a célt adó lehetőségek mellett.

Ahhoz, hogy azt az életet éljük, amit akarunk, tudnunk kell, mit akarunk. Az embert az iskolában megtanítják írni, olvasni, számolni, de figyelni és főleg odafigyelni senki sem tanítja. A diákok többsége számára megpróbáltatást jelent, nehéz folyamatnak bizonyul, mert nem sajátították el azt a képességet, hogy valamit gyorsan, bizonyossággal és könnyedén oldjanak meg, míg mások képtelenek alkalmazni a megtanultakat. Az átlagember a gondolkodási képességének töredékét használja.

oneletrajzA mai világban mindenkinek, képesnek kell lennie fontos információkat felfogni, megjegyezni és alkalmazni, azonban az információ mennyisége olyan gyorsan nő, hogy senki nem tud vele lépést tartani a szakterületén sem, mert évente több cikk, könyv, tanulmány jelenik meg, mint amennyit el tudunk olvasni.

Ebből az következik, hogy ha valamit meg akarunk tanulni, azt hozzá kell kapcsolnunk fontosnak érzett életcéljaink valamelyikéhez, viszont ne akarjunk egyszerre túl nagy mennyiséget felgyorsított tempóban. Ha megpróbáljuk, előbb-utóbb belefáradunk vagy elveszítjük a fonalat, és emiatt újból lelassulunk. Kezdetben tehát rövid szakaszokban haladjunk, mert mire beidegződött szokásunkká válik a nagyobb sebesség, már nem is találjuk fárasztóbbnak a lassú tempónál.

Szóval, ha olyasmit kell megtanulnunk, aminek nem látjuk az értelmét, igyekezzünk találni benne valami hasznosat, ami elüt a környezetétől, mert arra jobban emlékezni fogunk mintha beleolvadna a háttérbe, s ezáltal ez el fog látni bennünket a kellő elszántsággal. Higgyük el, sokkal okosabbak, és sokkal intelligensebbek vagyunk, mint ahogy gondoljuk. Minél jobban hiszünk valamiben, az annál inkább megvalósul, hisz gyakran a motivációk és az érzelmek befolyásolják azt a módot, ahogyan a dolgokat látjuk és halljuk. A szellemi képesség széles skálán alakítható. Asszociációink keletkeznek, egymás után újabb és újabb ötleteink támadnak, míg a siker bizonyos fokú elérését nem biztosítjuk.

Éppen ezért egyre többet, egyre jobbat szeretnénk mindenből. Birtokolni, uralni akarunk, hajszolni a boldogságot. A boldogság pedig elsősorban gondolkodásmód kérdése. Nem olyan a világ, és nem olyan az életünk, mint amilyennek látjuk, hanem amilyennek látjuk, olyanná válik. Van, aki minden rózsa mellett meglátja a tövist, és van, aki minden tövis mellett meglátja a rózsát. Van, aki a félig töltött poharat úgy látja, hogy félig tele van, és van, aki úgy látja, hogy félig üres.

Tehát a boldogság eléréséhez döntő a látásmód, vagyis, hogyan nézzük a rajtunk kívül levő világot. Minden komoly érték belülről indul el kifelé, és nem kívülről befelé. A boldogság gyökere a saját szívünkben van. Amiben nagy érzelmi elkötelezettséggel hiszünk, az legtöbbször valósággá válik, s sokkal jobban a sajátunknak érezzük míg tulajdon személyiségünkké nem válik. A tapasztalat és a gyakorlat szintén erősít. Nem minden ötlet jó, erre rá kell érezni, hogy mikor menjünk utána és mikor vessük olykor el, azonban egy jó vezető meghallgatja mások véleményeit és engedi alkalmazottainak használni, amennyiben a többség megszavazza. Fontos beismerni, ha tévedtünk, hiszen ezekből lehet a legjobban tanulni. Mindenki ember, mindenki tévedhet.

Fontos tervezni, hogy tudjuk hová szeretnénk eljutni, viszont készen kell állnunk terveink megváltoztatásra, ez természetesen nem a cél változását jelenti, hanem a hozzá való viszonyulást. A teljesség soha nem jelent tökéletességet, „jó” és „rossz”, fény és árnyék, igazság és igazságtalanság között, mert azok csak egymást feltételezve léteznek. Ám, csak akkor tudunk a jó felé törekedni, ha előtte felismertük és elfogadtuk magunkban a rosszat: az önzést, a hatalomvágyat mások felett, a minden áron való anyagi haszonszerzés vágyát, vagyis, ha felismerjük, hogy ez nem vezet el a boldogsághoz, elégedettséghez. Meg kell találnunk a helyes arányt a biztonság és szabadság között, mert a túlzott biztonságra törekvés mindig gátat szab lelkünk és szellemünk szabad fejlődésének, ahogy a bizonytalanság. A legnehezebb mindig az aljáról indulni felfelé.

MeetingEgy dolgozónak sosem könnyű a ranglétrán haladni, de nem elképzelhetetlen. Ahhoz, hogy rátaláljunk saját rendeltetésünkre, beteljesíthessük életfeladatainkat, hogy ne érezzük hiábavalónak, értelmetlennek, meg kell ismernünk, illetve ki kell bontakoznia önálló személyiségünknek. Először tehát ki kell fejlesztenünk egyedülálló énünket, hogy később az összes többi emberrel is összekapcsolódóan együtt tudjunk dolgozni, s együtt vigyünk véghez valamit. Ez egy bizalmat is fog jelenteni munkatársaid részére, hogy alapvetően elfogadhatóak ők is olyannyira amennyire te vagy.

Tehát, ahhoz kell segítséget nyújtani néhány gondolattal, illetve hasznosnak bizonyult módszerek megismertetésével, hogy hogyan találhatunk rá a nekünk legmegfelelőbb fejlődési útra a cégen belül. A piaci, munkahelyi igények és az egyéni felkészültség összhangjára törekedve kell szorgalmasan és törekvően utánanézni a feladatoknak, s a munkavállalás iránt elkötelezett személyeket felzárkóztatni képességeik felmérésével, fejlesztésével, a megfelelő munkakör megtalálásával. Segíteni kell az egyensúly és a harmónia megteremtésében, mert minden célhoz több út is vezet fokról fokra. Sokan jó képességekkel rendelkeznek, de egy-egy dologban lemaradnak társaiktól, nem tudnak a piaci követelményeknek megfelelni. A vállalatok, intézmények legfőbb gondja, a megfelelő vezető megtalálása aki összehangolja a csapatot, s egyben hatékonnyá teszi a gazdálkodást. Ez elengedetlen összetevője annak, hogy tevékenysége végzéséhez megtalálja az egyes részfeladatok ellátásához a valóban arra alkalmas munkatársakat. Nélkülözhetetlen a csapat szakmai együttműködése, a tudatos kialakítása, hogy kezelni tudja környezetét.

Megállapítható ezáltal, hogy jellemünk szilárdsága, a csapat küzdelmei, a folyók kanyargóssága során fejlődik ki, hogy céllal, elképzelésekkel és tervekkel eredményezzen lehetőségeket, kedvező alkalmakat a siker érdekében, mert a jutalom azé s azoké, akik szembenéznek a nehézségekkel, és elébe mennek a következő kihívásoknak.